A labdaszedő valóra vált álmai

A történelem ismétli önmagát – állt a minap a francia sportnapilap, a L’Equipe címében. Az ominózus szám a portugálok elleni elődöntő előtt került utcára, így, ezzel a címmel, kérdőjel nélkül. Nos, igazuk lett a szerkesztőknek: szerda este Franciaország Zidane-nak a mérkőzés 117. percében tizenegyesből lőtt ”aranygóljával” 2-1-re legyőzte Portugáliát, és az Európa-bajnokság döntőjébe jutott.A luzitánoknak tehát, hasonlóan a tizenhat évvel ezelőtti, 1984-es Eb elődöntőjében vívott mérkőzéséhez – akkor Marseille-ban szintén hosszabbításos találkozón 3-2-re nyertek Platiniék –, ezúttal sem sikerült a fináléba jutniuk. Az Eb utolsó belgiumi mérkőzése méltó volt a búcsúhoz, a Baldvin Király-stadionban a két csapat hallatlanul izgalmas mérkőzést vívott. A portugál szurkolók biztosak voltak csapatuk továbbjutásában, hiszen még a mérkőzés délelőttjén is újabb ezer szurkolójuk érkezett Lisszabonból.Mindkét szakvezető az általa legerősebbnek tartott összeállításban küldte pályára csapatát. Roger Lemerre szövetségi kapitány döntése Djorkaeffet és Dugarryt a kispadra száműzte, míg kollégája, Humberto Coelho a törökök elleni győztes csapatból Paulo Bentót és Joao Pintót nem jelölte ezúttal a kezdő tizenegybe, helyettük Vidigal és Abel Xavier lépett pályára.Az már a találkozó első percei-ben kiderült, hogy a két csapat tökéletesen felkészült egymásból. Az általános ismerkedésnek a fiatal Nuno Gomes gólja vetett véget a 19. percben. A Benfica 24 éves csatára egyik meccsről a másikra szinte berobbant a nemzetközi futballelitbe: a lányos arcú támadó a negyedik gólját lőtte az Eb-n. Az első játékrész elején a franciák kicsit tompának tűnő középpályássora a gól után nagyobb sebességi fokozatra kapcsolt, az ismét fehér mezben futballozó kékek átvették a játék irányítását.A világbajnoki címvédő fölénye az 51. percben góllá érett, a két francia csatár közül az aktívabb, veszélyesebben játszó Henry talált Vitor Baía kapujába. Rendesen „felpörögtek” Zidane-ék, a portugálok a mérkőzés ezen periódusában csak a védekezéssel törődtek – a nyolc perc alatt kapott három sárga lapjuk jelezte, hogy nem mindig a szabályok szabta keretek között... Nem is nagyon tudtak többet a támadással törődni, hiszen két legjobbjuk közül Figo mélyen tudása alatt futballozott, s Rui Costa sem nyújtotta azt, amire valójában képes, így kellő támogatottság hiányában Nuno Gomes csak vergődött Desailly és Blanc szorításában. Az idő múlásával egyre jobban kiderült a két csapat közötti erőnlétbeli különbség, megdöbbentő volt a találkozó hajrájában látni, amint egy bal oldali ígéretes portugál akcióból a franciák tökéletes tolódásos védekezésének „köszönhetően” hogyan lett a másik szélen a fél pályánál francia bedobás.Maradt tehát a döntetlen, következett a hosszabbítás. A túlórázásban is a gallok mutattak többet, a 117. percben a tizenhatoson belül az alapvonal közeléből, a jobb oldalról Wiltord célozta meg a portugál kaput, lövése a bal oldali kapufánál helyezkedő Abel Xavier bal kezéről pattant az alapvonalon túlra. Az osztrák játékvezető először szögletet ítélt, majd szlovák aszszisztensével, Sramkával tanácskozva a tizenegyes pontra mutatott. Csaknem ötperces kényszerszünet következett, ennyi időbe telt, amíg a portugál vezetők lebeszélték játékosaikat a partjelző fizikai bántalmazásáról, így jobb híján maradt a szlovákot érő verbális inzultus. A labda mögé Zidane állt, s a jobb felső sarokba lőtte a labdát. A Marseille külvárosában felnőtt, kabiliai arab származású „Zizou” 12 évesen labdaszedő volt 1984-ben a marseille-i stadionban rendezett Franciaország–Portugália Eb-elődöntőn, s csodálattal figyelte Platiniék 3-2-es győzelmét.A brüsszeli díszpáholyban helyet foglaló franciák, a köztársasági elnök, Jacques Chirac, Marie-George Buffet sportminiszter és Jacques Delors, az EU volt elnöke érthetően örömmel konstatálták honfitársaik sikerét. Volt miért ünnepelniük, hiszen a gallok vasárnap ismét Európa-bajnokok lehetnek. Zidane-ék 17 gólszerzési kísérletével és tíz szögletével szemben a portugálok öt próbálkozásig és három sarokrúgásig jutottak.Az Európa-bajnokság újabb mérkőzése remek apropó, hogy megosszam önökkel Adriana Sklenarikovával kapcsolatos titkomat. A nyelvtörőnek is beillő vezetéknevű szlovák hölgy – aki Christian Karembeu, a világbajnok francia labdarúgó felesége – Brüsszelben is ott volt.Néhány hónappal ezelőtt az olasz bajnoki összefoglalóra, a 90. Minutóra vártam a RAI 1-en, amikor a délutáni esztrádműsorban Adriana volt a vendég. (Azóta a szlovák modell már a tévétársaságnál dolgozik.) A telefonos játékban arra kellett válaszolni, hogy melyik országból származik Karembeu-né. Földrajzilag igen széles skálán mozogtak a válaszok, így tekintettel a műsoridőre, no meg a közel egymillió forintos nyereményre, Adriana a telefonálók segítségére sietett. „Az én hazám egy kis ország Európa közepén” – búgta segítőkészen. Tíz másodperc sem telt el, máris megcsörrent a készülék. Ungheria? – hangzott a bizonytalan és rossz megoldás, mire Sklenarikova kisasszony jobb kezét ökölbe szorítva, hüvelykujját lefelé mutatva az egyezményes jellel tudatta országgal-világgal, hogy mi a véleménye Ungheriáról és rólunk, ungheresékről. Ettől persze még bárki szeretheti Karembeu-t.No de fátylat a múltra. Tegnap kora délután Amszterdamban, a Hollandia–Olaszország elődöntő előtt, az utcán gyülekező szurkolók között sétálva, csakúgy, mint az újságírók között, egyöntetű volt a vélemény: mindenki sajnálja, hogy nem a portugálok kerültek a fináléba. „Féltek a franciáktól?” – szólítottam meg egy népes csoportot, miután megkértek, hogy fotózzam le őket az Arena előtt. „Nem erről van szó. Szimpatikusabbak a portugálok, látványosabb is a játékuk, így a támadó futball igazi ünnepe lehetett volna az ellenük vívott döntő” – jelentette ki a csoport narancssárga anorákba bújt hangadója. „Ezek szerint nem tartotok az olaszoktól?” – kérdeztem. „Nagyon jó csapatuk van, kiválóan védekeznek, de azért kilencven perc alatt Patrickék egyszer túljárnak az eszükön, ebben biztos vagyok” – válaszolta, de mielőtt folytathatta volna mondatát, társai beléfojtották a szót: Campione, campione! – üvöltötték kórusban.