„Hála istennek, túl vagyunk rajta!” – szakadt fel a sóhaj szombat éjjel mindenkinek a szívéből, akinek egy kicsit is fontos a labdarúgás. A sorsolás pillanatától kezdve köztudomású volt: az Európa-bajnokság rizikómeccsének tartott angol–német meghatározza majd az Euro 2000-ről kialakult képet. Nos, a brit és a német futballhuligánoknak nem sikerült elrontaniuk a labdarúgás legnagyobb ünnepét, de alaposan beárnyékolták annak fényét.„Miért Charleroi?”– tették fel a kérdést nagyon sokan, amikor kiderült, hogy ebben a délbelga városban rendezik az Eb egyik slágermérkőzését. A térség ipari központja ugyan a legfontosabb érclelőhelyek közelében fekszik, amely tény a város szempontjából mindenképpen pozitívum ugyan, de ettől eltekintve kategorikusan kijelenthető: a nyolc Eb-helyszín közül biztonságtechnikailag ez felel meg a legkevésbé a célnak. A 200 ezer lakosú Charleroi vezetése ezt persze már a sorsoláskor tudta, de meg kellett felelni a teljesíthetetlen elvárásoknak.Az angolokat kísérő hordák már szerdán megindultak Eindhovenből, a portugálok elleni mérkőzés színhelyéről Charleroi-ba. Természetesen haza is tértek, de helyettük újabb csoportok érkeztek – sajnos már jegy nélkül. Az első utcai harcokra péntek éjjel Brüsszelben került sor, ahol a városközpontban lévő tőzsdepalota környékén az angolok összecsaptak a rendőrökkel. A belga rendőrség megfelelő hatékonysággal lépett fel a provokáló britekkel szemben, az attak után kétszáznál több letartóztatottat számoltak össze. A tőzsdepalota melletti O’Reilly pubnál voltak a leghevesebb harcok, itt szinte minden repült, ami csak légi útra indítható: üveg, pohár, szék, asztal! Három órán át tartott a véres háború. Angol újságírók szerint mintegy húszezer honfitársuk juthatott jegyhez, de rajtuk kívül legalább ennyien keltek át csütörtöktől szombat reggelig a csatornán, nyilván elsősorban turisztikai céllal.Szombaton már valamennyien Charleroi-ban hőzöngtek. Jól példázza a helyzet súlyosságát, hogy egyetlen gasztronómiai zsebkönyv, szaklap, útikönyv nem említi azokat az éttermeket, bárokat, tereket, amelyeket az angolok ámokfutása miatt az egész világ megismert: Café Le Palais, Café Andersen, Place Charles II., Rue du Dauphin.Nos, a normális hétköznapokon a charleroi-i polgárok kedvenc tartózkodási helye, a Place Charles II. szombaton az erőszak terévé vált. A centrumban a stadiontól ötperces sétára fekvő tér egyik oldalán az angolok gyűjtötték magukba az erőt, a szökőkút előtt pedig több száz rendőr próbált meg kordont vonni eléjük.Amikor azonban mindez kevésnek tűnt az ismét csak székekkel, üvegekkel dobálózó angolok megfékezésére, jöttek a vízágyúk. Az eddig minden stadionban a rendőri erőt csak messziről demonstráló gépjárművek lassan begördültek a térre, s munkához láttak. Félelmetes szerkezetek ezek, annyi szent. Nem tudom, láttak-e már ilyet működés közben. A vízsugár úgy döntött le a lábukról embereket, majd sodorta őket négy-öt méternyit, mint amikor a szél felkap egy papírgalacsint. A tér közepén lévő szökőkút körül futball-labdára emlékeztető betongömbök ékeskedtek, ezek fogták fel a nem önszántukból közlekedő angolokat. Nem telt bele néhány perc sem, s a tér egyik sarkában már megkötözve (!) hevert több tucat huligán. Igen, megkötözve. Nyilván azért, mert praktikusabb a rendőröknek a kötél szilárdságával megegyező műanyag madzaggal intézkedniük, mint mondjuk tíz bilincset csörgetniük a derékszíjukon. A hátrahurkolt kezű, a víz és a könnygáz együttes hatásától még láthatóan kábult angolokat szépen libasorba ültették a belga rohamrendőrök, majd a helyi kaszárnyákba szállították őket. Miközben Charleroi-ban tombolt a háború, Brüsszelben már csak legyőzöttek voltak. A péntek éjjeli hatósági intézkedések mérlegét végül 474 előállítottban határozta meg a városi rendőr-főkapitányság sajtóreferense, s már délután megkezdődött a hazatoloncolásuk.Az angolok a történtek után érthetően nem lopták be magukat a brüsszeliek szívébe. A Grand Place és a Bourse környékén békésen sörözgető sziget-országiakat is ellenséges pillantásokkal illették a belgák, akik között azonban szintén nem mindenki angyal, hiszen az ő mérkőzésük után is volt ramazuri a városban. A délelőtt folyamán csak egy negyedórára hagyta őrizetlenül autóját Dénes András kollégám, az A Színes Sport szerkesztője. Visszatérve már csak szomorúan konstatálhatta, hogy járművének egyik ablaka alulmaradt a nyomok alapján baseballütővel folytatott, egyenlőtlen harcban. Szintén nem volt barátságos megnyilvánulás az, amikor egy újságáruslány angol nyelvű érdeklődésünkre visszakérdezett: az éjjel mi is törtünk-zúztunk Brüsszelben?Megdöbbentő zárszámadást tett közzé Jacques van Gompel, Charleroi polgármestere. Az általa ismertetett adatok: 450 előállított szurkoló, 42 sérült (köztük két rendőr).– A vártnál jóval kevesebb incidens történt – kezdte mondandóját ezzel a meglepő felütéssel a városatya. Az őrizetbe vételek zöme közigazgatási eljárás során történt, két angolt viszont bíróság elé állítanak. A 34 éves Marc és a 24 éves Michael hatóság elleni erőszak bűntettével állt Patrick Detoster bíró elé.A mérkőzés után elcsitultak az indulatok. Az angolok jelentősebb botrány nélkül ünnepelték csapatuk 1-0-s győzelmét, a németek pedig azt számolgatták, hogy mi módon juthatnának még tovább a csoportból. A portugáloknak ellenben már nem kell matekozniuk, a luzitánok a cserejátékos Costinha fejes góljával legyőzték Romániát, így Olaszország, Hollandia és Franciaország után negyedikként jutottak a legjobb nyolc közé.Amennyire a játék alapján a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna a portugál– román mérkőzésen, úgy igaz ez az angol–németre is. Az első mérkőzéshez képest alaposan felforgatott Nationalelf (kimaradt Hässler, Rink, Bierhoff és Linke) nagyon jól játszott, különösen az Angliában, a Liverpoolban futballozó Hamann és Jeremies emelkedett ki. Hiába dolgoztak ki azonban több helyzetet a németek, az angoloknak elég volt egy jó Beckham-beadás és egy okos Shearer-fejes. Győzelmével az A csoportban Angliának három pontja van, Románia és Németország egy-egy ponttal áll, azaz matematikailag még mindhárom válogatott továbbjuthat.
Itt a rendelet a fix három százalékos lakáshitelről!
