Csak a végső győzelemre esélyesek indulhatnak

A ma kezdődő XI. labdarúgó Európa-bajnokság a nyári olimpiai játékok mellett vitathatatlanul az idei esztendő legjelentősebb sporteseménye. A kontinensbajnokság 1958 óta íródó történetében a mostani torna az első, amelynek két ország, Hollandia és Belgium közösen ad otthont. A két Benelux országban nyolc város látja vendégül Európa 16 legjobb válogatottját, valamint a csapatokat elkísérő több százezer futballszurkolót. A mezőny nagyon kiegyensúlyozott, ott van az indulók között a világbajnok francia nemzeti tizenegy, az Európa-bajnoki címet őrző Németország, valamint az egyaránt kiváló játékerőt képviselő holland, angol, olasz és spanyol válogatott is.Annak megtippelésére, hogy július 2-án este Rotterdamban ki veszi át majd Lennart Johanssontól, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnökétől a szervezet első főtitkáráról, a francia Henri Delaunayról elnevezett gyönyörű trófeát, a szakemberek nem szívesen vállalkoznak. Főleg nagy nyilvánosság előtt nem. Érthető, mivel kontinensünk labdarúgása talán még sohasem volt olyan kiegyensúlyozott, mint az ezredfordulón.A kilencvenes években vb- és Eb-döntőt játszott német, olasz és francia válogatottól ugyanis semmiben sem marad el Portugália, Anglia, Spanyolország vagy a házigazda Hollandia csapata. Ez pedig már rögtön hét esélyes – azaz a mezőnynek majdnem a fele –, és még nem említettük a Galatasaray UEFA-kupagyőzelme óta a nemzetközi futballpiacon alaposan felértékelődött törököket, a szintén hazai közönség előtt szereplő belgákat, a sokat próbált veteránokkal érkező románokat (nyolc játékosuk idősebb 32 évesnél), a négy évvel ezelőtt meglepetésre döntőt játszott cseheket, valamint a mindig mindenki számára kemény ellenfélnek számító svédeket, norvégokat, dánokat.Éppen ezért a sablonkérdésre (ki nyeri az Európa-bajnokságot?) általában hasonló jellegű válasz érkezik, hosszú felsorolással. A koprodukcióban rendezendő Eb egyik házigazdája, Hollandia senkinek sem hiányzik a listájáról. Annak ellenére nem, hogy a Guus Hiddink örökét átvett egykori AC Milan-sztár, Frank Rijkaard szövetségi kapitányi bemutatkozásánál rosszabbat elképzelni sem lehet. A válogatott nyeretlenül játszotta végig az 1999-es esztendőt, az idén márciusban a németek ellen aratott 2-1-es győzelem tizenegy mérkőzésből álló, páratlanul rossz sorozatot zárt le. Ez csak a kisebb baj, de még csapata sincs – károgják az ellendrukkerek, nem is ok nélkül, hiszen az 1998-as vb óta az Oranjéban 35 játékos jutott szóhoz. Rijkaardnak csak az a szerencséje, hogy a menynyiség nem ment a minőség rovására, hiszen világsztárok egész sora szerepel keretében. Mutatja a házigazdák erejét, hogy az elmúlt két évben az angol és a spanyol ligában közel ötven gólt szerzett, a minap a Chelsea-hez aláírt Hasselbaink kiesett a válogatási rostán, de csak nézőként lesz ott az Eb-n Bogarde, Van Gastel és Van Nistelrooij is (utóbbi sérülése miatt).A PSV Eindhovenben ebben a szezonban a gólokat futószalagon termelő Van Nistelrooij mellett lesznek más prominens „tévénézők” is júniusban, elég csak a világ legdrágább játékosát, Vierit (Olaszország), a Manchester United csatárát, Cole-t (a gólerős, ám a válogatottban még „szűz” támadó az 1996-os Eb és az 1998-as vb után harmadik nagy tornájáról maradt le), a német Heinrichet, Tarnatot, Preetzet, a francia Boghossiant, az olaszok közül Peruzzit, Fusert, Chiesát, Panuccit, a spanyol Luis Enriquét, Salvát, Morientest vagy a svéd Schwarzot, Ingessont megemlíteni. Természetesen vannak közöttük olyanok is, akik sérülés miatt maradtak ki a végső, huszonkettes keretből, de Salvának például a spanyol bajnokságban rúgott 27 gól is kevésnek bizonyult a repülőjegy megváltásához...Voltak „vezéráldozatok” a franciáknál is, az 1998-as mundial után Aimé Jacquet-t váltó Roger Lemerre négy világbajnokról mondott le (Charbonnier, Diomede, Guivarc’h, Boghossian), de a két évvel ezelőtti nemzeti hősök többsége ott lesz a Németalföldön is. A kapitány a kerethirdetéssel egészen a BL-döntőig kivárt, kíváncsi volt Anelka formájára. Az igen fordulatos szezont produkált színes bőrű támadó pedig meghálálta a türelmet, így végül utolsóként ő is meghívót kapott. Szüksége is lesz Lemerre-nek a jó formában lévő csatárokra, hiszen a D csoportban az 1992-es győztes Dánia mellett a házigazda hollandok és az 1996-ban döntőt játszott csehek várnak Zidane-ékra.Ha világ- vagy Európa-bajnokságról van szó, kötelező megemlíteni a német válogatottat, bár most leginkább csak a történelmi múlt miatt. Erich Ribbeck minden idők legtöbbet támadott, lesajnált Nationalelfével utazik a tornára. A szövetségi kapitánynak a legtöbb problémája az irányító kiválasztásával volt, hiszen a Bayern Münchenben remeklő Effenberg lemondta a válogatottságot, Basler inkább a pályán kívüli tetteivel hívta fel magára a figyelmet, míg a szenzációs képességeit hosszú ideje remekül leplező Möller még ott sem. A végső megoldás a veterán Hässler lett, noha Ribbeck nem nagyon szí-veli az apró termetű Ickét. A támadások kereszttüzében álló szövetségi kapitány saját stábjában sem ismert kegyelmet, kirúgta segítőjét, Uli Stielikét, akinek helyére Horst Hrubesch, az egykori hamburgi fejelőzseni került. „Aki azt állítja, megnyerhetjük az Eb-t, álomvilágban él. Jelenleg nagyon messze vagyunk ettől” – szólt Ribbeck helyzetjelentése, ám ennek ellenére nem szabad leírni a németeket, hiszen a 39 éves Matthäus mellett Hamann, Scholl, Ziege, Bierhoff és Kirsten neve egyaránt garancia a sikerre.Régóta várnak igazán nagy sikerre az angolok is, Kevin Keegan – sokak szerint – most valóra válthatja az álmokat. A minden csapatrészben világsztárokkal megerősített, a kilencvenes évek végének meghatározó csapatára, a Manchester Unitedre épülő angol tizenegyre nehéz csoportellenfelek (köztük az ősi rivális németek) várnak.Botorság lenne nem megemlíteni a belgákat, az ország első vallon nyelvű szövetségi kapitányának, Robert Waseige-nek az irányításával készülő Vörös Ördögök az utolsó pillanatokban megtalálták legjobb összeállításukat (Waseige-nek volt kedve és türelme kísérletezni, első hat mecscsén 35 játékost próbált ki). Az idős és fiatal labdarúgók remek elegyét alkotó belgák biztos továbbjutást ígérnek a másik háromnál valamivel gyengébbnek tartott csoportjukból, utána pedig már bármire képesek lehetnek. Csakúgy, mint fentieken kívül a románok, a portugálok, az olaszok, a jugoszlávok, a spanyolok és a csehek...Nyolc stadionAz Európa-bajnokságok történetének első közös rendezése kis híján világpremier lett, ha nincs az év eleji Ghánában és Nigériában megrendezett Afrikai Nemzetek Kupája. A két országban nyolc város látja vendégül a csapatokat.Amszterdam, Arena: az Ajax 1996-ban átadott, 51 200 férőhelyes, ultramodern, nyitható tetejű stadionja öt mérkőzésnek ad otthont.Arnhem, Gelredome: a Vitesse XXI. századi stadionja. A 30 000 férőhelyes fedett, légkondicionált létesítményben sínpályákon a gyepszőnyeget is mozgatni tudják. Három csoportmérkőzést rendeznek benne.Bruges, Jan Breydel: A flamand szabadságharcos nevét viselő létesítményben 30 000 ülőhely várja az Eb-n itt rendezendő négy mérkőzésre kilátogatókat. Az FC Bruges otthona.Brüsszel, Baudouin Király: Az 1930-ban felépített stadion a Heysel nevet viselte, 1995-ben keresztelték át. Számos európai kupadöntőt rendeztek itt, többek között a tragikus emlékű Juventus–Liverpool BEK-finálét is. Az 50 000 férőhelyes stadionban öt mérkőzésre kerül sor.Charleroi, Le Mambourg: Az 1904-es felhúzása óta többször is átépített stadionban játsszák a szurkolói szempontból legveszélyesebb mérkőzést, az angol–németet. A helyi RSC 30 000 néző befogadására képes stadionjában három találkozót rendeznek.Eindhoven, Philips: A PSV otthonát, a holland vállalatóriásról elnevezett stadiont 1913-ban építették, egykori tervezői ma azonban alig ismernének rá. A technikailag tökéletesen felszerelt, többfunkciós, 33 000 férőhelyes stadionban három mérkőzést rendeznek.Liege, Sclessin: A Standard otthona 1984-ben készült el, lelátóin 30 ezren foglalhatnak helyet. Tipikus angol stadion, fantasztikus atmoszférával, amit három Eb-mérkőzésen is megtapasztalhatunk.Rotterdam, De Kuip: A Feyenoord oroszlánbarlangja az egyik leghíresebb holland stadion. A magyarul teknőként fordítható De Kuip 1937-ben épült, a kontinens egyetlen futballarénája, amely kilenc európai kupadöntő helyszíne volt. Öt találkozót, köztük a döntőt rendezik itt.Megszokták, megszerettékAz 1958-ban kezdődött Eb-történetben eddig öt játékos szerepelt több mint 30 mérkőzésen (beleértve a selejtezőket is). A listavezető a dánok még most is aktív kapusa, Schmeichel, aki az 1988-as sorozat kvalifikációja óta 36 találkozót teljesített, kettővel többet mint a luxemburgi Weis és a máltai Busuttil. Az Euro 2000-n még feljebb léphet az örökrangsorban a jelenleg hatodik helyen, 30-30 szerepléssel álló Blanc és Deschamps, valamint Vítor Baia.Az Eb-k történetének legeredményesebb játékosa a horvát Suker, a napjainkban az Arsenalt erősítő támadó 1994–1999 között 19 gólt szerzett. A cipőjüket már szögre akasztottakat (G. Müller, Van Basten, Klinsmann, Santillana) a mostani résztvevők közül Joao Pinto (7. hely, 13 gól), Zahovic (9. hely, 12), Shearer és Raúl (14., 11-11) előzheti meg.Nagypapák…Az Euro 2000 korelnöke a múlt héten a csehek elleni válogatott mérkőzésről könnyebb sérülése miatt hiányzott Matthäus lesz, a jelenleg az Egyesült Államokban futballozó védő 1961. március 21-én született. A legidősebb résztvevők listáján két évvel előzi meg a második helyezett Lamát (1963. április 7.). Harminchetedik életévében van a francia kapushoz hasonlóan a dán Heintze (1963. augusztus 17.) és Schmeichel (1963. november 18.), az angol Seaman (1963. szeptember 19.) és a svéd Nilsson (1963. november 27.).TinisztárokA nemzetközi élmezőny fiatalodása ellenére az Euro 2000-re nevezett 352 játékos közül csupán néhány olyan labdarúgót találunk, aki a torna idején még nem töltötte be a 20. életévét. Közülük a legfiatalabb a spanyolok kapusa, Iker Casillas (1981. május 20.). A románok védője, Chivu (1980. október 15.), tinédzserkora ellenére már az Ajax Amsterdam labdarúgója. Csak tizenegy nappal idősebb nála a csehek felfedezettje, Rosicky (1980. október 4.), míg a harmadik legfiatalabb a norvég Riise (1980. szeptember 24.). A moszkvai olimpia évében látta még meg a napvilágot az angol Gerrard és a német Deisler.Magyarországon futballoztakA kontinensbajnokságok negyed-döntőjében eddig kétszer szerepelt a magyar válogatott, 1964-ben Barcelonában Dánia (3-1) legyőzésével harmadik, 1972-ben pedig Belgiumban negyedik lett. Gondolná-e bárki is, hogy a két tornán szerepelt honfitársainkon kívül még három olyan labdarúgó van, aki játszott Eb-n és a magyar bajnokságban is? A román Ioan-Adrian Zare (a 90-es évek elején Siófokon futballozott) 1984-ben az NSZK ellen kapott játéklehetőséget, míg honfitársa, Romulus Gábor (ő a Diósgyőr labdarúgója lett később) ugyanezen az Eb-n a portugálok ellen. Több játéklehetőséghez jutott a Ferencvárosban is megfordult Rácz László, aki az 1988-ban ezüstérmet nyert Szovjetunió válogatottjának volt biztos tagja.