Elunták a belgák

Az Európa-bajnokság döntője ugyan még hátravan, ám mivel a finálét Amszterdamban bonyolítják le, Belgium a portugál–francia elődöntővel lényegében elbúcsúzott az Eb-től, illetve a szurkolók serege is átvonult Hollandiába. Mivel az utóbbi mérkőzést magam is a helyszínen élveztem végig, állíthatom, a záráskor sem a helyiek, sem a vendégek nem hullajtottak túl sok könnyet.Miként a futballt szeretők többsége, izgatottan vártam a brüszszeli elődöntőt, mert meggyőződésem, hogy a két klasszis irányítónak – Figónak és Zidane-nak – köszönhetően a két leglátványosabban játszó együttes csapott össze.Az első csalódás a német–belga határon ért, mert a kis Benelux államba érkezve jelét sem láttam annak, hogy itt bizony a világ harmadik legjelentősebb sporteseménye zajlik. Sehol egy transzparens, sehol egy zászló, sehol egy plakát, amely az Eb-re érkezőket köszöntené. A házigazdák válogatottjuk korai búcsúja után láthatóan visszazökkentek a magyar szemmel unalmas, egyhangú hétköznapjaikba.Brüsszel közelében szinte megdobbant a szívem, amikor az első útbaigazító táblával találkoztam, amely mellett már ott virított a különböző színű belépőjegyekkel rendelkezőknek fenntartott parkolókat mutató útjelző. Ennél több figyelmességgel egyébként a hátralévő időben sem találkoztam, sőt kifejezetten az az érzésem támadt, hogy a belgáknak már nagyon elegük van a cirkuszból, alig várják, hogy az odacsődült rengeteg idegen végre távozzon.Az apró csecsebecsékre legfeljebb a stadion közelében lehetett rábukkanni. Az árak persze messzire szaladtak a valóságtól – egy gyenge minőségű póló 6600 forintba, egy lejárt programfüzet kétezerbe került –, így nem csoda, ha az árusokat nem cincálták darabokra a szurkolók. A Heysel két ellentétes sarkába elkülönített táborok persze már jó előre felkészültek, s két órával az első sípszó előtt hangolni kezdtek. A piros-sárga-zöld színkavalkádba öltözött portugálok nyomasztó hátrányban voltak a kék mezes franciákkal szemben, lévén őket a helyi vallon közösség is biztatta. Ennek ellenére a luzitánok az utolsó előtti percig rendíthetetlenül daloltak, csak a 11-es fagyasztotta le arcukról a mosolyt. Zidane aranygólja után a csalódott, de emelt fővel búcsúzó portugáloktól a franciák vették át a karmesteri pálcát, s a vidáman éneklő, olykor az ide átruccanó hollandokkal incselkedő, az olaszokat éltető rigmusaik beborították a környéket. A hideg brüsszeli éjszakában nem sokáig tartott a karnevál, bár lehet, hogy vasárnap estére tartalékoltak a gallok.