Hagi nem lesz Sámson

„Eddig a kutya sem volt kíváncsi ránk, most meg háromszázan nyüzsögnek itt” – tárta szét a karját a román labdarúgó-válogatott sajtófőnöke tegnap délelőtt a brüsszeli Baldvin-stadionban. A pálya mentén legalább tíz különböző nyelven beszélgető újságíróhad „csőre töltött” mikrofonokkal, magnókkal, tollakkal várta a román sztárjátékosokat, köztük a haját majdnem teljesen elvesztő Hagit, valamint Jenei Imre szövetségi kapitányt. Sokuknak csalódás volt, nekünk viszont öröm, hogy a mester először magyarul nyilatkozott.– A román csapat képes a kiváló játékra, ezt Anglia ellen is bizonyította. A 3-2-es siker a szigetországiak ellen önmagáért beszél – kezdte Jenei Imre. – A jó teljesítmény pedig az olaszok ellen is eredményes lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy biztosan győzünk majd, de hogy Inzaghiéknak nem lesz sétagalopp ez a 90–120 perc, abban biztos vagyok.– Mekkora dilemmát okoz önnek Hagi személye, hiszen nélküle verték meg Angliát, ugyanakkor ha kihagyja...– ... eszemben sincs Hagit a padra ültetni, mert maga Hagi egy egész csapat. Higgyék el, eljön majd az idő, amikor őrségváltás következik a román válogatottban, de ez nem ma este fog megtörténni. S attól sem félek, hogy Gheorghe úgy jár majd, mint Sámson, akinek levágták a haját és utána elvesztette az erejét.– Az utolsó csoportmérkőzésükön rúgott sorsdöntő tizenegyest nem egy sztárjátékos, hanem a Stuttgartban focizó első számú csatártartalék, Ganea végezte el, az angolok nagy bánatára. A meccs előtt őt jelölte erre a feladatra?– Természetesen nem, Munteanut bíztam meg ezzel, de aztán csereként beállt Ganea, aki az Eb előtt, egyik barátságos mérkőzésünkön, Ciprus ellen sikeresen értékesített egy büntetőt. Szerencsére most sem hibázott.– Nem lehetett nem észrevenni, hogy a román gárda teljesítménye mérkőzésről mérkőzésre javult.– Ez igaz, de már a legelején meg kellett volna verni a németeket, bár akkor egy tizenegyest is elfelejtettek megadni nekünk. Portugália ellen iszonyatos taktikai harc folyt a pályán, s én úgy láttam, hogy Figóéknak megfelelt a döntetlen is. Erre Coelho kollégám az utolsó percben beordította a játékosoknak, hogy menjenek előre, s így kaptunk ki egy szabadrúgást követően a 95. percben. Az angolok elleni mérkőzésen azt éreztem, hogy a britek féltek tőlünk. Ez pszichológiai diadal volt, mert 2-2-t követően az angolok visszahúzódtak, mi egyre erősebben támadtunk, s a 89. precben visszakaptuk azt a tizenegyest, amit a német mecscsen hiányoltam.– Nyilván figyelemmel követi a többi csapat játékát. Ön szerint mely együttesek emelkednek ki az Európa-bajnokság mezőnyéből?– A franciák, a jugoszlávok, a portugálok és a hollandok. A jugoszláv gárda különleges együttes, „a plávik vérből játsszák a focit”. Ezt én a második világháború történéseire vezetem viszsza, hiszen Jugoszlávia volt a térség egyetlen olyan országa, amelyet nem felszabadítottak, hanem ők szabadították fel saját magukat. Ha hiszik, ha nem, ez még ma is látszik a játékukon. A vérükben van a küzdelem, az elszántság, de olykor képtelenek magukat türtőztetni, s jó néhányszor átlépik a sportszerűség határát.– Szombat este itt Brüszszelben viszont nem a jugoszlávokkal, hanem az olaszokkal kell megküzdeniük. Milyen emlékek fűzik ehhez a stadionhoz?– Egy évtizeddel ezelőtt, az olaszországi világbajnokságot megelőzően 2-2-es döntetlent értem el ezen a pályán a belgák ellen. Ez az eredmény ma este azt jelentené, hogy hosszabbításra, esetleg tizenegyesrúgásokra kerülne sor, s néhányan a mai napig emlegetik a Steaua Bukaresttel megnyert BEK-döntőmet, ahol szintén a büntetők döntöttek. Mit mondjak, jó volna, ha szombat éjszaka ismét átélhetném a másfél évtizeddel ezelőtti sevillai hangulatot.– Magyar pályatársa, Bicskei Bertalan is itt ül majd a találkozón, a két ország válogatottja pedig hamarosan vébéselejtezőn találkozik egymással. Mire számíthat a magyar csapat a románokkal szembeni vébéselejtezőkön?– Mindenekelőtt ugyanilyen erős, ütőképes, elszánt ellenfélre, mint amilyenek most vagyunk az Eb-n. Biztosra veszem, hogy több idős futballistánk ezen a kontinensbajnokságon szerepel utoljára, de fiataljaink olyan erősek, hogy folytathatják a mostani csapatnak az eredményességét, s kijuttathatják a 2002-es világbajnokságra.– A kispadon Jenei Imrével?–Azt még nem tudom. Hatvanhárom éves vagyok, de a sorsom nem a mai olaszok elleni negyeddöntő eredményétől függ. 2002-ben már hatvanöt leszek, igaz, jugoszláv kollégám, Vujadin Boskov még közel a hetvenhez is itt ugrál a kispad előtt. Az idő majd ezt a kérdést is megoldja. De abban biztos vagyok, hogy akár kapitányként, akár nem, a budapesti magyar–román vébéselejtezőn ott leszek.