Vereség után emlékezetkiesés

Amszterdam felé félúton, az éjszaka közepén tanítottam magyarul a norvég szurkolókat. A legjobban arra voltak kíváncsiak, miként köszönti a magyar a másikat, s három perc múlva lelkesen gyakorolták a „szervusz” és a „viszontlátásra” kifejezést. Örömük határtalan volt, ez persze érthető, hiszen kis csapatuk alaposan megleckéztette a szerintük dölyfös spanyolokat. Őket az sem érdekelte, hogy egész Európa a futball megcsúfolásáról beszélt a Spanyolország–Norvégia (0-1) találkozó kapcsán. A sok „szakértő” azonban csak egyet felejtett el, olyan határtalan lelkesedéssel ugyanis, ahogyan a vikingek játszottak, kevés csapat lépett pályára ezen az Eb-n. A gólszerző Iversen például meghúzódott, görcsbe rándult combbal is rohant egy labda után, nehogy szögletet végezhessen el Camacho csapata.A rotterdami stadion sajtópáholya amúgy jól tükrözte a meccs végeredményét. Az egykori válogatott világsztár Michel például a szünetben tökéletes angolsággal hárította el érdeklődésemet, mondván, olyan szerződést kötött a spanyol televízióval, hogy a meccsek ideje alatt nem nyilatkozhat, majd a végén, mondta. Ekkor még 0-0 volt az állás, amikor pedig a bíró lefújta az Európa-bajnokság eddigi legnagyobb szenzációját hozó mérkőzését, Michel dühösen csak annyit mondott, nem tudok angolul...Az olasz Fabio Capellóval sem jártam sokkal jobban. A nagy Milan egykori sztáredzője, amikor rápillantott akkreditációs kártyámra, s rájött, hogy magyar vagyok, egy barátságos vállveregetés közepette hagyott ott, mondván, neki nincs ideje. Egy perccel később viszont olasz kollégáimnak tartott negyedórás kiselődást a spanyolok vereségéről. Hiába no, cseppet sem könynyű a csillagok közelébe férkőzni, bár vannak olyan játékosok, akik akkor is szívesen nyilatkoznak, ha már lejárt az idejük. A norvégok szívük szerint ugyanis akár éjjel kettőig is maradtak volna, ha a szervezőbizottság biztonsági emberei véget nem vetnek a párbeszédnek. Kedd délutánig a kutya sem volt kíváncsi Norvégiára, népszerűségi indexük azonban a spanyolok felet aratott váratlan siker után igencsak a magasba szökött, úgyhogy tegnap délelőtt rendkívüli sajtótájékoztatón folytathatták a sikersztori elemzését.Ami pedig a 3-3-as döntetlennel véget ért Szlovénia–Jugoszlávia drámát illeti: megható volt látni a hatvankilenc éves, ősz mester, Vujadin Boskov könnyeit a sajtótájékoztatón. Következő mondata azonban fölszárított minden olyan cseppet, amely az érzelgősség miatt került ki az arcokra: „Ha még egyszer így játszunk, esküszöm, hogy hazazavarok mindenkit!”Boskov ezt persze nem gondolhatta komolyan, de azt sem, hogy a sztárallűröktől sem mentes játékosok 0-3 és Mihajlovics kiállítása után ébrednek fel, s mutatják meg azt, amit 0-0-nál kellett volna elővezetniük. Jugoszlávia a torna egyik legszélsőségesebb, de legnagyobb tudású gárdája, ezt bizonyították Mijatovicsék a Charleroi-ban rendezett mérkőzés alatt. Egy nappal később persze már fogadkoznak, s arról beszélnek, hogy ez többet soha nem fordul velük elő. Csak azt nem tudom, mit szólnak ehhez a norvégok és a spanyolok?