A legek Európa-bajnoksága

Fölösleges dolog lenne azon vitatkozni, hogy minden idők legjobb Európa-bajnokságán vagyunk-e túl, hiszen a 31 mérkőzésen összesen 85 gól esett, s valóban fantasztikus dolgokat produkáltak a kontinens játékosai. Így aztán nincs nehéz dolgom a legek felidézésével, inkább csak az okoz fejtörést, hogy a sok közül melyeket oszszam meg önökkel.Nos, a legjobb összecsapás minden kétséget kizáróan a június 12-én rendezett Portugá-lia–Anglia (3-2) találkozó volt, mert ezen a derbin mindkét gárda csúcsformában futballozott. A két legnagyobb drámát Ibsen és Shakespeare írta: a norvégok (Ibsen) öt percig ünnepelték továbbjutóként magukat, majd kiestek, miután a legfordulatosabb összecsapáson Spanyolország 4-3-ra legyőzte a jugoszlávokat. De Shakespeare műve, azaz Anglia utolsó pillanatban történt kiesése sem volt mindennapi. A legtöbb gól büszke címen a már említett spanyol–jugoszláv és az Európa-bajnokság legnagyobb szenzációját, a 6-1-es hazai diadalt hozó Hollandia–Jugoszlávia találkozó osztozik. A legnagyobb tévedés a spanyol szövetségi kapitány, José Antonio Camacho nevéhez fűződik, aki utólag be is vallotta, hiba volt otthon hagynia a Real Madrid csatárát, Fernando Morientest.A legnagyobb botrány az Eb legszebb városa, a belgiumi Charleroi szétverése volt, mindezt az angol huligánok követték el június 17-én, a Németország elleni összecsapás előtt. Az Eb legszexisebb játékosa a svéd Fredrik Ljungberg, aki ezen a tényen kívül maradandó emléket nem hagyott maga után. A legnagyobb „égés” öszszekapcsolható az Euro 2000 legidősebb játékosa, Lothar Matthäus nevével, a címvédő gyászos búcsúját pedig talán nem túlzás a Reichstag pusztulásához hasonlítani. A legbalszerencsésebb csapat a cseheké, mert ők csoportjukban a két elveszített meccset is megnyerhették volna, ha a hollandok és a franciák nem kötnek örök barátsági szerződést a kapufával.A legszerencsésebb társulat viszont a győztes francia válogatott volt. Gondoljanak csak bele: az elődöntőben és a fináléban is aranygólt rúgtak, már az első, Dánia elleni mérkőzésük első percében megúszták Tomasson lövését, ugyanitt Wiltord tízméteres lest követően született gólját is elnézték nekik. Folytassam? Emellett még kiérdemlik a legkevésbé szimpatikus társulat címet is, fölényeskedésük, nyegle modoruk akkor sem felejthető, ha ezúttal is a Marseillaise-t játszották el a tiszteletükre.A legszimpatikusabb együttes a norvég volt, mert ők állandóan nyilatkozni akartak, s ez az ilyen tornán dolgozó újságíró számára a legnagyobb öröm. A legcsúnyább fickó az olasz játékvezető, Pierluigi Collina, aki valóban nem nyerne díjat egy szépségversenyen, sípolni viszont nagyon tud. A legmerészebb ember a szlovák Igor Sramka partjelző, aki lengetésével gyakorlatilag eldöntötte a Franciaország– Portugália (2-1) elődöntőt, igaz, a legnagyobb dicséretet is ő kapta az UEFA korifeusaitól.A legnagyobb talány, hogy miként nem kerülhetett be a torna All-Star-csapatába a góllövőlista élén a holland Patrick Kluiverttel holtversenyben az első helyen végzett jugoszláv Szavo Milosevics. A legtöbb gól – 22 – a mérkőzések 46. és 60. perce között született, a legszebb találatot pedig nálam a portugál Nuno Gomes Anglia ellen látott csukafejese jelenti. A leggyorsabb gól – az angol Paul Scholesé – szintén ezen a meccsen, a 177. másodpercben született. A legjobb szurkolótábor Hollandiáé, a legnagyobb blama a másik rendező ország, Belgium csapatát érte, hiszen az Eb-k negyvenéves történetében még nem fordult elő, hogy egy rendező ország nemzeti tizenegye ne élje túl a csoporttalálkozókat. A legnagyobb magyar utazó a szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan, aki szinte naponta járt át kölni szálláshelyéről Hollandiába és Belgiumba, a legnagyobb baklövést pedig azok a magyar edzőkollégái követték el, akik nem tartottak Bicskeivel.Folytathatnám még, ám az időm lejárt, meg különben is vége van az Eb-nek. Így már csak egyetlen gondolatot kívánok közzétenni: a világ legcsodálatosabb játéka még mindig a labdarúgás.