Három nappal az Európa-bajnoki döntőt követő újabb futballsláger előtt négy résztvevőre csökkent az eredetileg öt pályázó mezőnye: Brazília lemondott arról, hogy részt vegyen a zöld asztal mellett lebonyolítandó hajrában a 2006-os világbajnokság rendezési jogáért.A négyszeres világbajnok dél-amerikaiak megfogadták az „élő legenda”, Pelé tanácsát: „Számunkra rossz az időpont, Brazília még nem képes arra, hogy vébét rendezzen!” A vezetők talán emlékeztek arra a csúfos bukásra is, amelyet a 2004-es nyári olimpiai játékokért folytatott versenyben szenvedett el a világ ötödik legnagyobb országa. A brazilok azonban nem csendben léptek le az önjelöltek színpadáról, a visszalépés Dél-Afrika javára történt, és ezzel újabb fordulattal gazdagodott a ma kezdődő megméretés procedurája a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség 24 tagú végrehajtó bizottsága előtt.A FIFA a zürichi kiállítási terület három csarnokát (12 ezer négyzetméter) bérelte ki, hogy helyet biztosítson a dramaturgiailag ezúttal is tökéletesen megszervezett eseménynek, amelyről négyszáz újságíró tudósítja majd a világ közvéleményét. Ma a megmaradt jelöltek – a következő sorrendben: Anglia, Dél-Afrika, Marokkó, Németország – fél óra lehetőséget kapnak arra, hogy még egyszer bemutassák pályázatuk legfontosabb részleteit. Ezt követően kerül sor holnap a látottak és a hallottak megvitatására és a szavazásra. A voksolás addig ismétlődik, amíg valamelyik ország tizenhárom szavazatot nem kap; az egyes menetek során legkevesebb pontot szerzett jelölt kiesik. Ha a végül állva maradt két nemzet között döntetlen eredmény alakulna ki, úgy a FIFA-elnök, Sepp Blatter voksa dupla értékűnek bizonyul és dönt.Brazília visszalépésével olyan helyzet alakult ki, amelyet az érintett kontinentális szövetségek egyike sem akart: a CAF és az UEFA egybehangzóan óvott attól, hogy egy földrészről két jelölt pályázzon. Figyelmeztetésük pusztába kiáltott szónak bizonyult. Az afrikaiak argumentációja mindenekelőtt érzelmekre épül: „Mi vagyunk soron!” – hangoztatják a dél-afrikaiak, és figyelmeztetnek arra, hogy a gyarmatosítás új jeleként értelmeznék a visszautasító határozatot. A béke Nobel-díjas Nelson Mandela kijelentette: „A Dél-Afrikában lebonyolított világbajnokság egy álom beteljesülését jelentené mind nekem, mind a nemzetnek!” A patetikus megnyilvánulások azt a realitást igyekeznek elkendőzni, hogy a 43,4 millió lakosú köztársaságban napirenden vannak a faji fellángolások, a bűnözési ráta magas, és így a FIFA szigorú biztonsági követeléseinek sem képes eleget tenni a „fekete földrész” legdélibb országa. Problémát jelent a jegyárusítás is, a dél-afrikai rand vásárlóértéke igen alacsony, a helyi érdeklődők nem tudnák megfizetni a szokásos árakat, a megosztott megoldás – randbázis a hazaiaknak, dollárbázis a külföldi vendégeknek – a feketepiac átláthatatlan elburjánzását vonná maga után.Pretoria viszont élvezi a FIFA-elnök szimpátiáját. A 27,5 millió polgárral rendelkező Marokkó immár harmadszorra vág neki a világbajnoki pályázatnak – ezúttal is minimális eséllyel: az észak-afrikai ország még soha nem adott otthont ilyen méretű nemzetközi rendezvénynek, nem rendelkezik megfelelő stadionokkal, és így mindenekelőtt a döntést hozó testület rossz lelkiismeretére apellál: „A FIFA-nak be kellene bizonyítania, hogy haladó szellemű, és nem csak a gazdag nemzetek egy szűk körű klubjának érdekeit képviseli” – hangoztatta Driss Benshima, a marokkói pályázat főnöke. Rabat az iszlám országok hathatós támogatásában bízik, Szaúd-Arábia uralkodóját, Fahd királyt idézve: „Marokkó sikere az egész világ sikerét jelentené!”Az európai kandidálók között barátságtalan a viszony – a németek tíz esztendővel ezelőtt tett ígéret megszegésével vádolják az angolokat: akkor Sir Bert Millichip FA- és Egidius Braun DFB-elnök megegyezett abban, hogy egymást támogatva vágnak neki a jövőnek – a germánok kiállnak Nagy-Britannia pályázata mellett az 1996-os Európa-bajnokságért, és ennek fejében élvezik az angolok segítségét, amikor a 2006-os világbajnokság színhelyéért folyik a versengés. A DFB betartotta a szavát, az FA nem! A gentleman beállítottsággal merőben ellentétes viselkedést az angol vébépályázat felelőse, Alec McGivan így indokolta meg: „Mit számít ma egy hajdanán valamilyen füstös helységben, néhány pohár ital hatására született megállapodás?” Azóta egyre romlott az angol–német viszony. Elvitathatatlan, hogy mindkét ország képes a vébé megrendezésére – amennyiben a szigetország huligánjainak legutóbbi erőszak-megnyilvánulásai nem teszik kétessé a rendezvény zavartalan lebonyolítását. Az angolok mézesmadzagja: a FIFA 203 tagállamából 12 főnyi gyerekcsoportot hajlandók meghívni a tornára. A DFB a hazai futball első számú szimpátiahordozójára, Franz Beckenbauerre épít. A volt világbajnok játékos és csapatfőnök többször is körüljárta a glóbuszt, hogy népszerűsítse a DFB húszmillió márkás pályázatát, és bízik abban, hogy a 2006-os torna döntőjét a berlini olimpiai stadionban vívják majd. A német reményeket a hajdani teniszsztár, Boris Becker öntötte szavakba: „Amihez Franz eddig hozzáfogott, az csak a legritkább alkalommal hozott vereséget.”Sepp Blatter FIFA-elnök holnap 14 órakor ismerteti a végrehajtó bizottság határozatát.
Gulyás Gergely: Az évek során sok mindent elértünk, amit talán nem is mindig értékelünk
