Platini megjósolta az aranygólt

A francia válogatott vasárnap este történelmi tettet hajtott végre a rotterdami De Kuip stadionban, korábban ugyanis a világbajnoki címet védő tizenegynek soha nem sikerült felülnie Európa futballtrónjára. Eddig ehhez legközelebb a nyugatnémetek álltak, de az 1976-os belgrádi döntőben tizenegyesekkel veszítettek Csehszlovákiával szemben. Fordított időrendi sorrendben is csak egyszer sikerült a duplázás, Beckenbauer és társai Európa (1972) után két évvel a világot is meghódították.Zidane-ék sikere bebizonyította, hogy a Les Bleus (Kékek) két évvel ezelőtti nagy diadala megérdemelt győzelem volt, az Európa-bajnoki aranyérem, no meg a sikercsapat tagjainak egyéni érvényesülése, klubjaiban aratott diadalai egyértelművé teszik, hogy az ezredforduló legjobb nemzeti tizenegye a franciáké. Aimé Jacquet és Roger Lemerre győztes, 22 fős serege ugyanis csak három helyen tér el egymástól: a világbajnokok közül Charbonnier, Guivarc’h és a Dioméde ezúttal kimaradt, helyükre Ramé, Micoud és Wiltord került, azaz a keret döntő többsége maradt. Két év múlva, a Japánban és a Koreai Köztársaságban rendezendő vébén nyilván nem találkozunk majd a nagy generáció néhány tagjával (Blanc, Deschamps, Dugarry) de a fiatalok (Henry, Trézéguet, Anelka) garanciát jelentenek arra, hogy a gallok jó eséllyel szálljanak majd harcba a címvédésért.A két szövetségi kapitány közül Dino Zoff, az olaszok mestere a döntő előtt meg merte lépni a korábban elképzelhetetlent, a Juventus álomduója, Del Piero és Filippo Inzaghi helyett az AS Roma hasonló kaliberű kettősét, Tottit és Delvecchiót jelölte a kezdő csapatba.Az ezúttal fehér mezben futballozó Squadra Azzurra a találkozó első negyedórájában sokkal többet birtokolta a labdát ellenfelénél, amelyet láthatóan meg is lepett a taljánok offenzív játéka. A franciák első szögletüket például csak a 22. percben ívelhették Toldo kapuja elé, de Desailly fejese nem okozott gondot a hollandok elleni elődöntő hősének.Szünet után Dino Zoff, csapata támadójátékát erősítendő, Fiore helyett Del Pierót küldte a pályára. Két perccel később, Delvecchio révén már vezettek is az olaszok... A csatár első gólját szerezte a válogatottban – erre mondják: soha rosszabbkor! Az olaszok néhány perccel később akár el is dönthették volna a kupa sorsát, ám Del Piero rosszul célzott. Váltottak a franciák is, a törött orral futballozó Dugarryt Wiltord, Djorkaeffet pedig Trézéguet pótolta. Fokozódott a franciák fölénye, Toldónak több alkalommal is bravúrral kellett hárítania, mégis Del Piero lőhetett volna gólt, de a népszerű Alex ismét megkegyelmezett a világbajnoknak. A sérülések, ápolások miatti hosszabbításban a másik oldalon Wiltord már nem volt, igaz, nem is lehetett ilyen nagylelkű. Hihetetlen pillanat volt, amely a stadion egyik felét elnémította, a másikat pedig tűzbe hozta. A kupaátadáshoz az alkalmi pódiumot összeállító rendezők, akik ugrásra készen várták a svéd játékvezető hármas sípszavát – átmenetileg – visszaülhettek a helyükre. A két kispadnak ez már nehezebben ment...A hosszabbítást megelőző percekben a díszpáholyban helyet foglaló Michel Platini arcát fürkésztem, a háromszoros aranylabdás ugyanis a vasárnapi L’Equipe-ben – úgysem hiszik el, de bizonyítékom van rá – azt tippelte, hogy honfitársai aranygóllal nyernek 2-1-re! Úgy látszik, Platini nemcsak labdarúgónak volt kiváló, hanem jósnak is az, hiszen a 103. percben Trézéguet aranygólja döntötte el az Henry Delaunay-kupa sorsát, amelyet 1984 után másodízben újra francia kezek emelhettek a magasba, mégpedig a 101. válogatottságát ünneplő Deschamps. A franciák himnuszukat, a La Marseilleaise-t énekelték, az olaszok a könnyeikkel küszködtek, míg a mellettem ülő indonéziai újságíró megállás nélkül csak azt hajtogatta: Fantastic, fantastic! A díjátadó ceremónián előbb az olaszok járultak érmeikért Lennart Johannson, az Európai Labdarúgó Szövetség elnöke elé, majd következtek a boldog győztesek, utolsónak a csapatkapitány, Deschamps. Amikor Didier a feje fölé emelte a kupát, ágyúhoz hasonlító szerkezetekből színes papírszalagokat és aranyszínű lapocskákat lőttek a levegőbe, azaz a rotterdami szervezők szó szerint bearanyozták az estét.