Vincze István ismét csúcsformában

Fazekas Zoltán
2000. 10. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tizenegy mérkőzés, tíz találat. Ez a mérlege a magyar labdarúgás egykori csillagának, s az utóbbi hetekben ismét régi fényében tündöklő csatárnak, Vincze Istvánnak. A támadójátékos, akit szinte mindenki csak Pilunak hív és ismer, hétről hétre jobban játszik, ontja a gólokat, vezéregyénisége a Tatabányának, amely vasárnap a 40 mérkőzés óta veretlen, bajnoki címvédő Dunaferrt idegenben ütötte ki 5-2-re, ezzel a tabella élére ugrott. A 33 éves, 44-szeres válogatott Vincze mesterhármast szerzett.Gratulálok a nem mindennapi győzelemhez. A Tatabánya dobogós terveinek komolyságát nem tudta volna jobban bizonyítani.– Köszönöm, valóban nagy fegyvertény a bajnokot saját pályáján megverni. Én előre megmondtam, hogy nyerni fogunk. A Dunaferr kicsit leeresztett a Feyenoord elleni UEFA-kupavereség után, mi pedig szezonbeli legjobb teljesítményünket produkáltuk.– Mesterhármast szerzett, így már tíz gólnál tart. Hetek óta csapata legjobbja, fontos gólokat szerez. Minek köszönhető feltámadása?– A körülményeknek. De ezt meg kell magyaráznom. Az előző idényben többen, köztük a média is, lesajnáltak minket, különböző jelzőket aggattak ránk, például említhetem az „öregfiúk” elnevezést, mégis negyedikek lettünk. Ettől még jobban öszszekovácsolódott a gárda, kicsit a dactól és a bizonyítási vágytól fűtve, és igazi közösséggé alakultunk. Ami a saját teljesítményemet illeti: nincs semmi titokzatos vagy különös a háttérben, csak „helyén” vannak a dolgaim. Rendezettek a családi körülményeim, nincsenek anyagi problémáim, boldogan élek, és nagyszerű társaságban futballozom. Ez nekem hihetetlenül sokat jelent, mert amikor valaki örömmel, várakozással telve megy tréningezni, és szinte hiányzik neki a csapattársak csipkelődése, véleménye, akkor könnyebb elvégezni a nehéz munkát is.– Korábbi csapatainál nem voltak meg a mostanihoz hasonló feltételek?– Mindenhol, főleg külföldön más viszonyok vettek körül. Leccében iszonyatosan profi volt minden, míg Portugáliában a Campomaiorensénél és a Santa Claránál néha ész nélküli munka folyt. Egy dolog azonban szinte mindenhol egyforma volt: a közösség nem volt úgy együtt, mint Tatabányán.– Felmerült-e önben a válogatottság gondolata?– Őszintén bevallom, nem, de vasárnap telefonon megkeresett Bicskei Bertalan szövetségi kapitány, és meghívott a litvánok ellen készülő keretbe. Ez jólesett, de most van egy apróbb Achilles-ín-sérülésem, így bármennyire szeretném is, nem lehetek együtt a fiúkkal. Abban maradtunk a kapitánnyal, hogy továbbra is figyel engem, és ha így játszom, akkor legközelebb is meghív.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.