Tizenegy mérkőzés, tíz találat. Ez a mérlege a magyar labdarúgás egykori csillagának, s az utóbbi hetekben ismét régi fényében tündöklő csatárnak, Vincze Istvánnak. A támadójátékos, akit szinte mindenki csak Pilunak hív és ismer, hétről hétre jobban játszik, ontja a gólokat, vezéregyénisége a Tatabányának, amely vasárnap a 40 mérkőzés óta veretlen, bajnoki címvédő Dunaferrt idegenben ütötte ki 5-2-re, ezzel a tabella élére ugrott. A 33 éves, 44-szeres válogatott Vincze mesterhármast szerzett.Gratulálok a nem mindennapi győzelemhez. A Tatabánya dobogós terveinek komolyságát nem tudta volna jobban bizonyítani.– Köszönöm, valóban nagy fegyvertény a bajnokot saját pályáján megverni. Én előre megmondtam, hogy nyerni fogunk. A Dunaferr kicsit leeresztett a Feyenoord elleni UEFA-kupavereség után, mi pedig szezonbeli legjobb teljesítményünket produkáltuk.– Mesterhármast szerzett, így már tíz gólnál tart. Hetek óta csapata legjobbja, fontos gólokat szerez. Minek köszönhető feltámadása?– A körülményeknek. De ezt meg kell magyaráznom. Az előző idényben többen, köztük a média is, lesajnáltak minket, különböző jelzőket aggattak ránk, például említhetem az „öregfiúk” elnevezést, mégis negyedikek lettünk. Ettől még jobban öszszekovácsolódott a gárda, kicsit a dactól és a bizonyítási vágytól fűtve, és igazi közösséggé alakultunk. Ami a saját teljesítményemet illeti: nincs semmi titokzatos vagy különös a háttérben, csak „helyén” vannak a dolgaim. Rendezettek a családi körülményeim, nincsenek anyagi problémáim, boldogan élek, és nagyszerű társaságban futballozom. Ez nekem hihetetlenül sokat jelent, mert amikor valaki örömmel, várakozással telve megy tréningezni, és szinte hiányzik neki a csapattársak csipkelődése, véleménye, akkor könnyebb elvégezni a nehéz munkát is.– Korábbi csapatainál nem voltak meg a mostanihoz hasonló feltételek?– Mindenhol, főleg külföldön más viszonyok vettek körül. Leccében iszonyatosan profi volt minden, míg Portugáliában a Campomaiorensénél és a Santa Claránál néha ész nélküli munka folyt. Egy dolog azonban szinte mindenhol egyforma volt: a közösség nem volt úgy együtt, mint Tatabányán.– Felmerült-e önben a válogatottság gondolata?– Őszintén bevallom, nem, de vasárnap telefonon megkeresett Bicskei Bertalan szövetségi kapitány, és meghívott a litvánok ellen készülő keretbe. Ez jólesett, de most van egy apróbb Achilles-ín-sérülésem, így bármennyire szeretném is, nem lehetek együtt a fiúkkal. Abban maradtunk a kapitánnyal, hogy továbbra is figyel engem, és ha így játszom, akkor legközelebb is meghív.
Fontos nemzetstratégiai cél a föderalista mesterterv megakadályozása
