Az első győzelem tizennyolc év után

Tizennyolc évvel ezelőtt a helyosztók során nyert utoljára mérkőzést Európa-bajnoki döntőn a magyar férfiválogatott, ám 1983-ban a franciák legyőzésével is csupán a 11. helyen végzett az együttes. A németek elleni tegnapi 3:0-s siker már azt jelenti, hogy a 10. helynél hátrább nem zárhat a csapat, de szombaton és vasárnap még az 5–8. helyért is csatázhat, ha ma este a 19 órakor kezdődő találkozón nyer Lengyelország ellen.

Két fordulóval a csoportmérkőzések vége előtt természetesen nagy számolgatás kezdődött, s annyit biztosan lehetett tudni, hogy a magyar válogatottnak csak 3:0-s vereség esetén nem maradhatott remény az utolsó összecsapásra. Minden más esetben a magyar– lengyel találkozó dönthetett volna a továbbjutó együttesről.
Ám a tapasztalatok alapján a 3:0-s magyar vereség elképzelhetetlennek tűnt. A németek számára ugyan nem a mostani Európa-bajnokság a legfontosabb, hiszen Stelian Moculescu már a két esztendő múlva Németországban sorra kerülő kontinensviadalra készül csapatával. Ennek okán három fiatalt „szoktatott” a kerethez, s május óta folyamatosan együtt készül a gárda, közben pedig több mint húsz mérkőzést vívott. Mindez csak szép álom Demeter György szövetségi kapitány számára.
Persze már annak is örülhettünk, hogy lejátszották az összecsapást, hiszen a keddi amerikai terroristatámadás elgondolkodtatta a szervezőket, vajon tudják-e garantálni a biztonságos folytatást. Ők amellett döntöttek, hogy igen, s a mérkőzések előtt az eszeveszett akció áldozataira emlékezve gyászszünetet rendeltek el.
A németek elleni mérkőzésen 6:6-ig fej fej mellett haladt a két csapat, majd Veres Péter nyitásai következhettek. Az olasz Trento légiósa ravasz pörgetésekkel hozta zavarba az ellenfelet, 9:6-ra sikerült elhúzni, de 12:12-nél már egyenlő volt az állás. Aztán ismét Veresen volt a sor, és két perccel később 18:14 szerepelt az eredményjelzőn. A németek a tőlük megszokott szívóssággal ugyan ismét visszaküzdötték magukat, de a hajrában Mészáros Dömötör szervái már megadták a kegyelemdöfést.
A folytatásban végre sáncolásban is feljavult az együttes, míg Kántor végre képességeinek megfelelően támadott – a tornán először. Ha kellett, a sánc szélére ütötte a labdát, ha úgy adódott, a pálya közepére bombázott. De valamennyi játékosról csak felsőfokban lehet beszélni, hiszen mindenki fegyelmezetten röplabdázott, az egyénieskedésnek nyoma sem volt.
Ennek nem is lehetett más eredménye, mint a 3:0-s siker, amely ugyan a szetteken belül nagy küzdelmet hozott, de az irányítást egyetlen percre sem engedték ki Veresék a kezükből.
– A siker elsősorban annak köszönhető, hogy a taktikai utasításokat szinte tökéletesen betartották a játékosok – értékelte a győzelmet a kapitány. – Végre csapatként játszottunk, s nemcsak egy-két szettig, hanem az utolsó pillanatig.