Óvatos ébredezés a tbiliszi sokk után

Világbajnoki selejtező, 8. csoport MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA Népstadion, 20,15. (tv:m1), vezeti: Dallas (skót). MAGYARORSZÁG: Király – Korsós Gy., Sebők, Juhár, Mátyus – Dárdai, Lisztes, Győri, (Lendvai) Korsós A. – Horváth (Kabát), Tököli (Sztipánovics). ROMÁNIA: Lobont – Kirita, Popescu, Radoi, Chiviu – Contra, Sabau, D. Munteanu – Mutu – Ilie, Niculae.

Róth Ferenc
2001. 09. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

- LABDARÚGÁS -

Hogy milyen volt a Dunavarsányban töltött délelőtt? Alapjában véve azzal az egyszerű és rövid mondattal lehet válaszolni a feltett kérdésre, hogy köszönjük szépen, jó. Mert valóban kedves, kellemes, otthonos órákat tölthettek el itt azok az újságírók, akik a csapat közelében időzhettek a dunavarsányi edzőtáborban. Kellemes volt, mert a csapat sajtófőnöke, Kutasi Róbert a jó szó és az információk mellett kávéval kínált bennünket a süppedő bőrfotelban, kellemes, mert amíg a játékosokra vártunk, addig néhányan – az öregebbek – jót nosztalgiáztunk a hatvanas évek magyar focijáról meg a felejthetetlen Latabár-, Kabos-, Garas- és Sinkovits-filmekről. A tizedesről, meg a többiekről. Kedves is volt a délelőtt, mert a beköszönni készülő ősz a szép arcát mutatta. Azt, amelyik a szabadba hív.
Mondom, soha rosszabb délelőttöt, soha kellemetlenebb időtöltést. Hogy az embernek mégis valamiféle hiányérzete maradt a dunavarsányi órák után, annak az lehet az oka, hogy még a legnagyobb jóindulattal sem írható le – nem hangzott el ugyanis –, hogy valójában bárki is esélyt adna a magyar válogatottnak a románok elleni világbajnoki selejtező előtt. Senki nem mondta ki ugyan egyetlen szóval sem, hogy kikapunk, senki nem állította, hogy nekünk már úgyis mindegy, Ázsia a messzebbnél is messzebbre került. A szombat esti „tbiliszi frász” azonban még érezhetően ott volt a játékosokon, látszik, fáj még a helye. Ez a tény – meg, hogy nehogy újat kapjunk – eleve meghatározta a véleményeket. Óvatosak, visszafogottak, hogy ne mondjam, udvariasan kozmetikázottak voltak. Amolyan „hivatalos közlemények”, amelyeket, ha idéz az ember, úgy is jó, ha nem, akkor sincs baj.
Mondatok, készséges nyilatkozatok persze elhangzottak. Dajka László, a két napja megbízott szövetségi kapitány – Gellei Imre segítője – például azt mondta, valamelyest tán enyhült a szombat, meg a következő napi kapitányváltás okozta feszültség, s talán remélhető, hogy szerdán este tiszta fejjel, csak a meccsre koncentrálva és főleg félelem, görcs nélkül futnak ki a futballisták a Népstadion játékterére.
Talán ennek az oldódásnak a jegyében is volt oly laza a kedd Dunavarsányban. Ezt a napot ugyanis egy kisiskolásokból álló csoport is végig tudta volna csinálni. (Nem a pikírtkedés szándékával írom, csupán a tényeket rögzítendő.) Délelőtt elébb néhány kör séta az edzőtábor kifogástalan pályáján, utána találkozás a románokkal, egyelőre még csak a video segítségével, majd mártózás és vízipólómeccs az uszodában. Utána Eisemann gyúró következett, aki a tbiliszi találkozóra nem sok szót vesztegetett, de amit mondott, az színigaz: – Sokkal jobb csapat a grúz. Gyorsabbak, erőszakosabbak, tényleg nem volt esélyünk.
Hiába, mindig a legegyszerűbb megközelítés a legtalálóbb.
Mint ahogy a legegyszerűbb és a legpraktikusabb megoldást választotta Bicskei Bertalan is vasárnap, a csapat hajnali megérkezése után – tudtuk meg.
Elfoglalta ugyan a helyét, a számára fenntartott szobában, álomra is hajtotta a fejét, de – mint rutinos, a magyar fociban már sok időt eltöltött és sokat látott ember – nem csomagolt ki… Aztán, amikor a mobiltelefonon jött az elbocsátó szép üzenet, csupán annyi dolga maradt, hogy a kezébe vegye a pakkot, elköszönjön, s mint mondta, kapitányból szurkolóvá váljon.
A Bicskei-szobát pedig átvették az új főnökök…
Akik rögtön egy új fiút is meghívtak a keretbe.
Az MTK-ból Győri Jánost.
Látszik is rajta, hogy nem volt a grúziai vesztők között. A többiekhez képest feltűnően kisimult az arca, nyugodt, s természetesen nagy elszántsággal készül az első címeres meccsére. Merthogy a megbízott kapitány meghagyta a sajtófőnökének, hogy milyen összeállítást adjon meg nekünk. Ebben pedig szerepel Győri is.
Nincs viszont sehol, sem a kezdőben, sem a kispadon, sem a táborban Illés, Pető és Halmai. Az előbbinek sérülés, a másik kettőnek pedig sárga lapok miatt csupán annyi lesz a dolga a Népstadionban, hogy megnézze a többieket.
Amikor szóba kerül a közönség meg a várható érdektelenség – a hírek szerint alig-alig fogynak a belépők –, Dárdai Pál, a „hertás magyar” azt mondja, hogy változik ez még, mert szerinte az nem lehet, hogy nem jön ki a nép, amikor az a tét, hogy sikerül-e legyőznünk a románokat. „Erre mindenki megmozdul, ez mindenkit érdekel.”
Az ebéd és a délutáni pihenő után a labdarúgószakma is helyet kapott a dunavarsányi táborban. Este a meccs időpontjában tartott villanyfényes edzést Gellei, aki addigra már visszaérkezett Kecskemétről, ahol a fő- (vagy már mellék-?) állásban végignézte az U-válogatottat.
Nem lehetett boldogabb a látottaktól.
*
A magyar utánpótlás válogatott Kecskeméten Európa-bajnoki selejtezőn 3-1-re kikapott Románia válogatottjától.
***
A 8. csoport állása
1. Olaszo. 7 5 2 – 15-3 17
2. Románia 6 4 – 2 7-6 12
3. Magyaro. 6 2 2 2 14-10 8
4. Grúzia 6 2 – 4 9-11 6
5. Litvánia 7 – 2 5 3-18 2

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.