Ferencváros: célkeresztben a légiósok

Szombaton ismét kikapott a Ferencváros, sorrendben a harmadik vereségét szenvedte el a Csank János irányította együttes. Ezek után természetesen új erőre kapott a már korábban is hallható szóbeszéd, miszerint a vezetőedzőnek meg vannak számlálva a napjai az Üllői úton. Erről is kérdeztük a bajnokcsapat mesterét.

- LABDARÚGÁS -

Szeptember 22. régen volt. Különösen, ha Fradi-naptárban tekintünk az azóta eltelt időszakra, arra a 23 napra. Azóta csak vereségeket jegyezhet föl a zöld-fehérek krónikása, Nagy Béla. Vereség az MTK-tól, búcsú a kupától az UTE ellen, pont nélküli hazatérés Zalaegerszegről.
– Temetői hangulat lehet az öltözőben. Az Üllői úton nem szoktak hozzá a csaknem egy hónapig tartó sikertelenséghez.
– A hangulatról azt mondom, hogy még elviselhető. Mindenki teszi a dolgát, a csapat edz, készül a Kispest elleni meccsre. Akkor sem tudjuk semmissé tenni a megtörténteket, ha a kardunkba dőlünk.
– Így elég nehéz futni, bár mintha szombaton sem került volna sok kilométer a futballcsukákba.
– Ez is az egyik oka volt a vereségnek, de alapvetően nem ez volt a döntő.
– Elégedetlen volt a légiósokkal, a külföldi focistákkal.
– Így igaz, s ezt tartom is. Cheregi, Szabó meg egy kis jóindulattal Szkukalek teljesítménye még elfogadható, de a többiek mintha pihengetnének. Pedig nem amatőrszerződést kötött velük a klub, nem levezetni jöttek ide.
– Pinte Attilát kiszúrta magának, őt büntette meg csupán.
– Így van, s azért tettem, mert toronymagasan ő volt a leggyengébb. Lélektelenül játszott, antifutball volt, amit produkált. Ha lett volna cserém az ő helyére, le is hoztam volna.
– Milyen a viszonya Pintével?
– Edző és futballista között ne legyen semmilyen viszony. Illetőleg csak annyi, amennyi ahhoz szükséges, hogy az adott csapat – az edző és a játékos viszonyának is köszönhetően – jól szerepeljen. Attila korábban tett ugyan egy-két rossz nyilatkozatot, de ez nem érdekel engem. Sokkal inkább az, hogy mit nyújt a pályán. Ez utóbbit pedig láthatja mindenki… Tudomásul kellene végre venni, hogy a játékos nem az edzőjéért fut és focizik, hanem a munkaadójáért, akitől a fizetését kapja, a szurkolókért, akik miatta jönnek ki a pályára. S persze, saját magáért, az önbecsüléséért, az eladhatóságáért és a karrierjéért is. A játékos nem nekem fut, hanem a főnökeinek…
– Beszéljünk arról, ami a Fradinál három vereség után óhatatlanul is a levegőben van. Az edző eltávolításáról. Az esetleges szerződésbontás már a spliti visszavágó előtt is felvetődött, még akkor is, ha csupán a jereváni rádióra hivatkoztak a mindentudók.
– A Fradinál örök téma ez. Többször elmondtam már a véleményemet ezzel kapcsolatban. Jómagam, akárcsak az edzőkollégák, valakinek az alkalmazásában állunk. Neki pedig joga van ahhoz, hogy azzal dolgozzon, azzal dolgoztasson, akivel akar. A szerződések, hasonlóan az enyémhez, bizonyos időre köttettek. Ha a munkaadó ezt felbontja, a munkavállaló elmegy.
– Igen, végső soron ilyen egyszerű ez az egész.
– Az, ha a szerződésben foglaltakat teljesítik. Ha elküldenek, tudomásul veszem, feltéve, ha kifizetnek, ha megkapom a pénzemet.
– Pénzről egyelőre nincs szó. Sokkal inkább arról, hogy szombaton jön a Kispest, aztán pedig Újpestre kell menni.
– Edz a csapat, készül a mecscsekre, megpróbálja a háta mögött hagyni ezt a három rossz hetet, s úgy játszani, ahogy azt elvárják a játékosoktól.