Szuper védi álmait

Nyáron, amikor az AHL bajnoka lett a Saint John Flames, majd a Calgary Flames edzőtáborába is meghívták az együttes kapusát, Szuper Leventét, érthetően boldog volt a magyar jégkorongozó, hiszen közel állt álmai beteljesüléséhez. Aztán, miként várni lehetett, a 21 esztendős kapust a Calgarytól visszaküldték Saint Johnba, ahol csapata gyengébb eredménye ellenére most is bizakodik, hogy előbb-utóbb bemutatkozhat az észak-amerikai profiligában, az NHL-ben.

- Jégkorong -

Egy kellemetlen agyrázkódás után hosszabb időt kellett kihagynia, ám a visszatérés rosszul sikerült, mert játékostársai negyvenhat lövésből csak kétszer találtak a Lowell Lock Monster kapujába, s ennek a gyenge teljesítménynek 3-2-es vereség lett a vége. Nem érzi úgy, hogy sorozatos balszerencse sújtja?
– Nem szoktam ezzel túl soká foglalkozni, mert már a következő összecsapásra kell koncentrálnom. A meccs után a társak, az edzők is mondták, hogy legyek nyugodt, nem rajtam múlott a győzelem, és én is így éreztem. Számomra mindig az a legfontosabb, hogy a mecscsek után nyugodtan nézhessek a tükörbe, mert mindent megtettem a sikerért.
– Csapata pillanatnyilag utolsó a csoportban, amely meglepően gyenge eredmény a legutóbbi bajnoktól. Mi az oka a váratlan viszszaesésnek?
– A nyáron teljesen átalakult a játékosállomány, nagyon sokan elmentek, és mivel rendkívül bonyolult taktikai szisztéma szerint játszunk, az újak még nem illeszkedtek bele ebbe a játékrendszerbe. De pillanatnyilag nagyon a bajnokság elején járunk, korai lenne leírni bennünket, hiszen csak huszonkilenc meccsen vagyunk túl, és még negyvenkilenc hátravan.
– Egy gyenge sorozat után mindenhol felmerül, miként lehetne változtatni. A Flamesnél milyen most a hangulat?
– Itt senki nem idegeskedik, nincs pánikhangulat, keményen edzünk, és ami a legfontosabb, nem a másikban keressük a hibát, hanem egymást biztatjuk, bátorítjuk. Ennek az eredménye, hogy a legutóbbi mérkőzésünkön 4-0-ra nyertünk a Manchester Monarchs vendégeként úgy, hogy huszonhárom lövést hárítottam.
– A Saint John gyengébb szereplése mennyire rontja az esélyeit a szezon végén a Calgary Flamesnél?
– Nem hiszem, hogy jelentősen befolyásolná, mert mindenkit egyénileg figyelnek. Tudják, hogy mire vagyok képes, és ha folyamatosan jó teljesítményt nyújtok, akkor nem számít, éppen milyen helyen áll a bajnokságban a csapat. Az ősszel a Calgary edzőtáborából visszatérve elég nehezen indult számomra a szezon, de már éppen kezdtem belelendülni, amikor megsérültem. Az agyrázkódást követően napokig látászavarom volt, ha hirtelen más irányba néztem, csak homályosan láttam. A vártnál többet kellett kihagynom, végül csak karácsony után állhattam ismét a kapuba.
– Ha már a karácsonynál tartunk, hogyan teltek az ünnepnapjai távol a családjától?
– Jól, csak nagyon gyorsan. Mindössze két napot pihenhettünk, 24-én és 25-én. Előző napon még idegenben játszottunk, majd utazás haza, 26-án pedig már edzeni kellett, hiszen másnap újabb meccs következett. Szerencsére decemberben kijött a barátnőm, így nem voltam egyedül, bár az otthoniak természetesen kicsit hiányoztak.
– Amerikában mások a karácsonyi szokások, átvették ezeket, vagy a megszokott itthoni módon ünnepeltek?
– Igyekeztünk az otthoni hangulatot felidézni, a barátnőm sült halat és krumplisalátát készített, és rengeteget telefonáltunk, hogy a családot messziről is köszöntsük.
– Miként tölti a szilvesztert?
– Utazással, hiszen december 31-én Providence-ben játszunk, és utána busszal jövünk haza, éjfélkor még javában úton leszünk. De ez sem lesz újdonság, tavaly is így köszöntöttük az új évet. Persze egy kis lazításra lesz lehetőség, még pezsgőt is bontunk a buszon.