Alapfokú illemtan

Minden kisiskolás tudja, ha ajándékot vár, az a legkevesebb, hogy igyekszik a lehető legjobb arcát mutatni, sejtetve, hogy megérdemli a jutalmat. Nos, a magyarországi futballviszonyokra úgy tetszik, még a kiskorúak jólneveltségi szintje sem jellemző, történhet akármi, kilátásba helyezhetnek akármilyen sokat ígérő támogatást, a honi pályák környékén tüsténkedők nem hajlandók sutba dobni rossz szokásaikat.
Egyfajta nyegle magabiztosság jellemzi azokat, akik a hétköznapokat irányítják, a jog, a gazdaság legelemibb szokásait sem hajlandók figyelembe venni még az ajándék reményében sem.
A kormány a héten jóváhagyta a Magyar Fejlesztési Bank részvételét a magyar futballban, a pénzintézet – megfelelő feltételek esetén – legfeljebb 20 százaléknyi részesedésre szert tehet a kluboknál. A döntést megelőzően a miniszterelnök a futballedzők konferenciáján vázolta, hogyan képzeli el a kabinet az utánpótlást segítő Bozsik-program támogatását. A részletek helyett legyen elég most csak annyi, hogy várhatóan több mint 5 milliárd forint jut arra, hogy ha már a jelen olyan amilyen, a jövő rózsásabb legyen a magyar labdarúgásban. Ha mindehhez hozzávesszük még a stadionok fölújítását, s azt, hogy a különféle ligabevételekből egyre több és több pénz jut a kluboknak, elmondható: csakhamar ott tartunk majd, hogy a körülményekre nem panaszkodhat senki sem.
Ami azt is jelenti, hogy hiába harcolta ki a futball a legteljesebb önállóságot, az arra illetékeseknek hamar be kellett látniuk, hogy sem gazdaságilag, sem szakmailag nem ér annyit nálunk a sportág, hogy egyedül megálljon a lábán. Volt is sirám rengeteg, követelve a központi támogatást.
Azt senki sem várhatja, hogy az egyik napról a másikra futballkánaánná válik Magyarország, ám azt igen, hogy legalább az elvárható szakmai minimumot hozzák az elöljárók.
Nem teszik.
Bizonyság rá a Dunaferr és a Ferencváros huzavonája Marek Penksa kapcsán. A Fradi megegyezett a játékossal, a futballista már mezt is kapott az Üllői úton, a dunaújvárosiak viszont viszszakérnék a babaruhát. Nem érdekli őket a szóbeli megállapodás, mást akarnak, amire úgymond, az első felindulásukban rábólintottak.
Egyértelmű, hogy a jogászok csatájává nemesedik majd egy roppant egyszerű eset. Ha ugyanis a honi futballhősök eleget tesznek a legelemibb kötelezettségeiknek, elmarad a perpatvar. Esetükben nem lett volna rossz, ha a felek elolvassák, elemzik és komolyan veszik mindazt, ami Penksa szerződésében szerepel, majd a paragrafusok alapján tárgyalnak az átigazolásról, s azok szellemében – írásban! – állapodnak meg. Mert ugyebár kevés a szó ott, ahol forintmilliók uralkodnak.
Ami történt jellemző, de nem váratlan. Még akkor sem, ha a felületesség azokat erősíti, akiknél visszatérő kérdés, hogy a magyar futballon lehet-e, érdemes-e segíteni.
Ami engem illett, szerintem nincs nagyobb badarság annál, mint amikor az ember a hanyagságával nyújt maga ellen támadási felületet.