Minden győzelem öröm

Igazuk van a hozzáértőknek, ott tart a futball manapság, hogy nagy siker egy-egy idegenbeli győzelem. Ha a magyar válogatottról van szó, hozzátehetjük: akárhol nyer a csapat, elismerés illeti érte. Így aztán a szerdai, Moldova elleni 2-0 mindenképpen örömteli, még akkor is, ha jócskán vannak tanulságai a chisinaui kilencven percnek. Másként: akad javítanivaló bőven.

- LABDARÚGÁS -

Gellei Imre szövetségi kapitány kinevezésekor alapfeltételként fogalmazta meg, hogy az ambíció, az elszántság sohase hiányozzék az általa kiválasztott futballistákból. Nos, ebből a szempontból jelesre vizsgázott a társaság Moldova ellen. Az is dicséretes, hogy mindvégig a kapitány által kiötlött rendszerben igyekezett futballozni a nemzeti tizenegy, más kérdés, hogy az is kiderült, sok gyakorlás kell még ahhoz, hogy olajozottan működjön a gépezet.
„Akadtak olyan pillanatok a mérkőzésen, amikor négy-öt méteres szabad területetek maradtak ellenőrizetlenül, az ilyen lehetőségeket egy komoly csapat könyörtelenül kihasználta volna” – szolgál rögtön egy alaphibával Gellei a mérkőzés másnapján. „A tényekhez persze az is hozzátartozik, hogy nagyon nehéz volt a pálya, a korábban leesett három-négy centiméteres hó beleolvadt a talajba. Ez azonban arra nem lehet mentség, hogy gyakran kapkodtak a játékosok, kifejezetten türelmetlenek voltak. A jövőben jobban meg kell becsülniük, ha náluk van a labda, körültekintően kell kiválasztaniuk, hogyan indulhatnak előre, a tudatosság kell, hogy jellemezze őket, nem a kapkodás.”
Leginkább a Kuttor, Juhár védőpárral, a Gera, Kenesei csatárkettőssel, Böőrrel, Tóth Norberttel, és mindenekelőtt Dárdaival volt elégedett a kapitány.
„Külön öröm, hogy azok, akik a hazai bajnokságban jó formát mutattak, most is megtették a magukét, ez azt is jelentheti – remélem, jelenti is –, hogy a honi mérkőzések terhelése is alkalmas lehet arra, hogy stabilizálódjon a formájuk.”
Gellei Imre nem enged a negyvennyolcból, ha törik, ha szakad, ragaszkodik az általa kiválasztott játékrendszerhez. ,,Továbbra is meggyőződésem, hogy a területszűkítéses játék a legalkalmasabb arra, hogy helytálljunk valamenynyi meccsünkön, azaz a nálunk gyengébbeket legyőzzük, a velünk egy kategóriában lévők ellen jó esélyünk legyen, az előttünk járókkal pedig szoros mérkőzést vívjunk. Kifejezetten ehhez a szisztémához kerestem és keresem tovább a legalkalmasabb játékosokat. A kör egyre szűkül, a tavasz végére biztos, hogy kiderül számomra, kire számíthatok, és kire nem. A legnagyobb gondom az, hogy egyelőre hiányzik a csapatból egy igazi, képzett, sokoldalú védekező középpályás, egyelőre még fogalmam sincs, kivel pótolhatnám az űrt” – mondja a kapitány, akinek a Svédország elleni, őszi első Európa-bajnoki selejtező előtt még öt meccse van a kísérletezésre, sorrendben Fehéroroszország, Horvátország, Jordánia, Spanyolország és Izland ellen.