-LABDARÚGÁS-
Casillas tudniillik korai sikereit követően az idén kiszorult a Real Madrid kezdő csapatából, noha a karrierje nem ezt sugallta. A Real saját nevelésű játékosaként az 1998–99-es idényben még a C kerettel készült, majd a következő évben az A csapathoz rendelték. A királyi gárda éppen a bajnokság középmezőnyében szerénykedett, kapusai közül a német Illgner, valamint az argentin Bizarri sem jelentett biztos pontot. John Toschak edző lemondott, ideiglenesen az utánpótláscsapatoknál dolgozó Vicente del Bosquéra bízták a gárdát. Az új edző Casillasnak szavazott bizalmat, aki korát meghazudtoló rutinnal látta el feladatát. A Real új erőre kapott vele, májusban megnyerte a Bajnokok Ligáját, valamint a spanyol bajnokságot. Néhány hét múlva Casillas nyaralni készült, ám Camacho harmadik számú kapusként behívta az Eb-re készülő spanyol keretbe, és hogy mégse újoncként utazzon, egy héttel a rajt előtt a svédek elleni barátságos meccsen a kapuba állította. A kontinenstornán végül nem védett, kollégái, Molina és Canizares viszont nem parádéztak. Talán ennek volt köszönhető, hogy Camacho az őszi vb-selejtezőkön már inkább a 19 éves Casillasnak szavazott bizalmat. Már-már úgy tűnt, hogy a Real Madrid után a spanyol válogatott is megtalálta állandó kapusát, amikor klubjában Cesar kiszorította. Ez Camacho kapitányra is hatással volt, visszahívta Canizarest, így Casillas két szék közül a pad alá esett. Májusig semmi nem indokolta Cesar mellőzését, a Real szárnyalt vele a BL-ben, így a glasgow-i döntőben is ő kezdett. A finálé második félidejében azonban megsérült, ezért kényszerűségből Casillas a csapatba került.
Aztán ha már ott volt, csodát tett. Az utolsó öt percben számos leverkuseni ziccert mentett, a Real nyert, és megint a fiatal kapusról beszélt a világ. Ezzel azonban még korántsem értek véget a váratlan események. A vb előtt egy héttel a spanyolok első számú kapusa, Canizares a lábára ejtett egy arcszeszes üveget, ami súlyos sérülést okozott neki. Casillasnak egy hónapon belül mindkét riválisa kidőlt, Camacho pedig azonnal őt jelölte a szlovénok elleni kezdő csapatba. „Nem tudom, hogy szerencse vagy sorsszerűség ez – mondta a fiatal kapus Canizares sérülése után. – Természetesen balszerencsés dolog, ha egy társam megsérül, de ezzel adódott egy lehetőség, amivel élnem kell.” Casillas élt is, a csoportmeccsek során nem követett el komoly hibát, a spanyolok mindhárom meccsüket megnyerték.
Aztán az írek elleni nyolcaddöntő újra róla szólt. A második félidőben kivédte Harte büntetőjét, majd a tizenegyeseknél csak két gólt engedélyezett nekik. Szenzációs teljesítménye után szerényen nyilatkozott.
– A büntetők már csak ilyenek. Egyik nap véded őket, és hős vagy, míg másnap képtelen vagy mit kezdeni velük.
A meccs után a média Casillast a Zamora, Iribar, Arconada, Zubizarreta kvalitású spanyol kapusok méltó utódjának nyilvánította.
Méltán.
Már 1,2 millióan nézték meg, ahogyan Kocsis Máté helyreteszi Magyar Pétert a reptéri zápor kapcsán + videó
