A kabinosok klasszikusa

Így jellemezte önmagát a halála előtt: ,,Könnyelmű, nemtörődöm, felületes ember vagyok, ráadásul még lusta is. Egy letűnt világ utolsó mohikánjainak egyike. Panoptikum-szökevény. Kilencvenkét éves senki. De nem ismerem a depressziót. Derűs kedéllyel éltem az életet. Egy hitvallásom van: rendíthetetlenül hiszek az emberi értelemben, szellemben, és annak szabadságában. Aztán engem nem érdekel, hogy milyen vallású és milyen pártállású valaki.” Az ajtajára kiírhatta volna: Marinovich Sándor miniszteri tanácsos, a jog- és államtudományok arany- és gyémándiplomás doktora és – fürdőszolga. 1949-ig, a ,,fordulat évéig” a Közmunka Tanácsnál főosztályvezető volt, 1959-től harminchárom éven át – kabinos. Huszonkilenc évig a margitszigeti sportuszodában, négy évig a Komjádiban. Ennélfogva: ismerte mindenki. Valaki egyszer azt mondta róla: ,,A kabinosok klasszikusa.” És igaza volt. 1992-től lett ,,dologtalan” gondolkodó. Valamikor a New York, a Művész presszó, a Különlegességi cukrászda művészasztalának állandó látogatója, csak kérdező, sohasem beszélő; a törzsasztal utolsó mohikánja, tizenketten távoztak előtte a másvilágra. Nagy ló- és zenebarát, belső hallással, élete legszebb húsz évét töltötte a lovak hátán; ha Krúdy élne, megírná, ki volt ő valójában. Negyvenöt előtt úr volt a kabinos is, utána a kartárs járta, aztán megint úr lett, de a törzsvendégeknek, a gyerekeknek csak Sanyi bá’. Kedvenc írója Márai volt. Tőle idézte: ,,Bármennyire tisztelsz és nagynak tekintesz egy embert, menj el a gőzfürdőbe meztelenül, és kiderül, hogy ugyanolyan, mint te vagy.”
M. S. (fürdő)mester apja 1921-től hat éven át Budapest rendőrfőkapitánya volt. Mellesleg, az egész család beamterfamília, köztisztviselők. A fürdőszolga kedvenc sportolója Balczó András volt. Kedvenc filozófusa az Amerikában élt, kínai származású Lin Yu-tang. Emlegette is az egyik mondását: ,,Könyvtárra menő irodalom szól az élet értelméről, holott az életnek csak egy értelme van, hogy kellemes legyen.”
Marinovich Sándor eszerint élt, s eszerint folytatja odafönt. E lucevan le stelle ed olezzava… Tiszta, csillagos éj volt… (amikor elment).
A Levélária kísérte a Tejúton.