-ÖKÖLVÍVÁS-
Ha azt mondom, Boxutca, minden ember az autóversenyzésre gondol, gépcsodákra, sürgölődő, emberekre, kíváncsi fotósokra.
Ha valaki végigsétál a Bajcsy-Zsilinszky úton, az egykori Gyertya étterem helyén is talál egy Boxutcát, amelyiknek nem sok köze van sem a benzigőzhöz, sem az autóversenyzéshez. Ez az utca nem az az utca.
A saroképület az amatőr olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a hivatásos világelső Kovács István – ahogy ő nevezi – kocsmája. Ami a kocsma elnevezést illeti, vitatkozni lehet vele. Mert a korcsmák bizony nem így néznek ki…
Ez a hely inkább az előkelő angol éttermeket – s nem a pubokat – juttatja az ember eszébe.
Délelőtt van, de már majdnem telt ház. Az utcai kiülősben hideg italokat fogyasztanak a vendégek, a belső termek hűs légkondijának köszönhetően nyakkendőben és zakóban sem izzad az ember.
A háziúr, Kovács Kokó is sportos. Fekete sort, fekete, ujjatlan póló, benne egy barnára sült ember. A házigazda, a Boxutca egyik tulajdonosa, aki – miközben sört kortyolgat és light cigarettát szív a pultnál – néha körbejáratja a tekintetét a vendégein. Az ő vendégein.
Jó egy éve még az ellenfeleket mustrálgatta a piros vagy a kék sarokból, kevésbé barátságos pillantással. Most azonban nem kell bizonyítania. Illetve dehogynem – csak másképpen. Ebben az utcában Kokónak és a stábjának az a dolga, hogy mindenki jól érezze magát. A ringben azért ez másként volt…
– Nem tudom, hogy a nevemnek köszönhető-e vagy a jól megválasztott és bevezetett helynek, de szinte hihetetlen, ami az utóbbi négy-öt napban történt – mondja Kokó, miközben körbevezet az elegáns belső termeken. – A múlt héten, csütörtökön volt a megnyitó, azóta naponta átlagosan öt-tíz százalékkal nő a forgalom. Élvezem a munkát, amit igazából nem is tekintek annak. Időtöltésnek mondanám, mert olyan szépen mennek a dolgok, hogy nem is hiszem el.
– Olyan szépen, mint a profipályafutása elején. Meccsek, győzelmek, s egyenes út a müncheni világbajnoki címig.
– Remélem, a folytatás és a befejezés szebb lesz, mint a ringben.
– Csalódottan jött el az Universumtól?
– Erről szó sincs. Amikor elkezdtem, tudtam, a profi bunyó üzlet, aztán megint üzlet, és csak utána sport. A németek látták, tudták, hogy nincs már meg bennem az a tűz, hogy újra végigbunyózzam a felvezető mérkőzéseket, hogy újra a világbajnoki övért mérkőzhessek. Nem csináltam titkot abból, hogy már nem csak a ringet látom. Többször elmondtam, más is érdekel. A civil és az üzleti élet, meg persze, s ezt kellett volna először mondanom, a családom. Annyit voltam távol tőlük, hogy nem engedhettem meg magamnak, hogy ráhúzzak még egy-két évet – a nem biztos siker reményében. Egy darabig halogattuk a végső döntést, végül én léptem, mert éreztem, lépnem kell.
– Azt, hogy megbánta-e, nem kérdezem meg. Nem, mert itt ül velem szemben, látom és hallom önt…
– Nem bántam meg, tüske, bánat sincs bennem. Eddig tartott, ezt értem el a bunyós éveim alatt. Azt hiszem, nem is olyan keveset. Élvezem a napjaimat s azt, hogy nem kell állandóan teljesítménykényszer alatt élnem. Valamelyik nap elmentem egy konditerembe. Már az elején éreztem, hogy nem esik igazán jól, nem volt kedvem vacakolni a vasakkal. Gondoltam egyet, ledobtam, lezuhanyoztam, s otthagytam a fenébe az egészet. Ez az, amit közel két évizeden át nem tehettem meg, mert mennem kellett, futnom, ütnöm, ugróköteleznem. Most meg addig csinálom, ameddig jólesik, ameddig kedvem van hozzá. Nagy különbség…
– Gondolom, a család, a srácok most szinte fölfalják. Igyekeznek bepótolni az apahiányt.
– Én meg bepótolom a gyerekhiányt. Kitaláltam egy mesefigurát. Egy háromlábú kismacskát. Azt játsszuk a fiúkkal esténként, amikor felmegyek hozzájuk az esti puszira, hogy mindketten mondanak egy-egy mesehőst. Ezeket összehozom a háromlábúval, s hihetetlen történeteket kerekítünk belőle. Valamelyik nap a futball-labdát és az óriást ötlötték ki. Képzelheti, mire ebből mesét csináltam…
– A bunyó tehát nem hiányzik, a kocsma megvan, a televízióban kvízműsort vezet, közben lassacskán alakul a közgazdászi, menedzseri diploma is. Hol köt majd ki?
– Mindig azt nézem – s néztem a sportban is –, hogy a következő lépés legyen sikeres. A Boxutca jól megy, a televíziózást élvezem, itt a nyár. Hála Istennek, nincsenek gondjaim, örömmel élem meg a napjaimat. Talán az a legnehezebb feladatom, hogy azoknál az esti macskás meséknél helytálljak.
origo.hu
Újabb árrésstop jön, mutatjuk, mely termékek leszek jóval olcsóbbak
