Kötelező győzelem közepes játékkal

Nyolcezer néző látta a Megyeri úti stadionban, hogy a magyar válogatott a szombati stockholmi 1-1-es döntetlen után szerdán Gera Zoltán három mintaszerű találatával (49., 61. és 89. perc) legyőzte San Marino válogatottját, s ezzel – legalábbis átmenetileg – a 4. selejtezőcsoport élére ugrott. A csapat játéka a csak védekezéssel törődő San Marino ellen hagyott ugyan kívánnivalót maga után, a legfontosabbat azonban teljesítette Gellei Imre együttese: megszerezte a három pontot.

-LABDARÚGÁS-
Hála istennek, sikeresen túlvagyunk rajta, felejtsük el, figyeljünk a következő feladatra – szokták mondani az olyan mérkőzések után, mint a San Marino elleni volt. A fölényesnek nem, de biztosnak mindenképpen minősíthető kötelező siker a szövetségi kapitány, Gellei Imre várakozását támasztotta alá, aki szinte a Svédország elleni döntetlen – ami viszont a bravúr kategóriájába tartozott – után nem győzte hangsúlyozni, hogy nehéz lesz a győzelem San Marino ellen.
A látottak igazolták a szakembert, mert – s erre a szerdai mérkőzés is példa – a papírforma alapján vereségre ítélt csapatok egyet tehetnek csupán a nagyok ellen, különösen idegenben, mégpedig: a támadás lehetőségét szinte feladva megszállják a kapujuk előterét, s lesz, ami lesz alapon, igyekeznek elkerülni a súlyos vereséget. Ezt a passzív taktikát alkalmazta, s valósította meg egy félidőn át sikeresen San Marino válogatottja. Hiába volt felkészülve erre játékos és kapitány egyaránt, nehezen találták meg a góllövés kulcsát, s látszólag roppant nehéz volt kivitelezni a megbeszélt taktikát a mindenütt ott lábatlankodó San Marinó-iak ellen. (Csak zárójelben, a tények kedvéért: ha már felépítettek egy olyan stadiont, mint a Megyeri úti, akkor figyelni kellett volna arra is, hogy a játéktér méltó legyen a környezethez, azaz minőségi. A talaj hibái persze csak részben magyarázzák a folyamatos összjáték zökkenőit.)
A San Marinó-i kapitány elégedett volt a végén, csapata elérte, amit akart, elkerülte a nagyarányú vereséget, s úgy utazhatott haza, hogy tisztességgel megúszta a magyarországi kirándulást. Ráadásul, a hátvéd Valentininek köszönhetően elmondhatják magukról azt is, hogy egy lövésük kapura ment a magyar válogatott ellen. Első alkalommal San Marino 1700 éves történelme során…
Amit vagy akit lehetett, Gellei Imre hozzátett a játékhoz. A második félidőben pályára küldött Gera Zoltán becserélése a lehető legjobb húzás volt. A Fradi játékosa tökéletesen élt, villogott a mély és egyenetlen talajon. Kivételes technikai képességeinek, amelyhez –bocsánat – kellemes partnerek voltak a vendégvédők, teljes tárházát felvonultatta. Minden sikerült neki ezen a ködös estén, feltételezhetően Európa sok országában megcsodálták a Gera-féle tízpontos hátraszaltót.
A magyar válogatott, s tán mindenki, aki a sportágban dolgozik, vehet most egy mély lélegzetet. A nyolcból az első és a második felvonást sikerrel vette a csapat. Ez pedig az elmúlt évek bemutatkozásaihoz képest nagyon jó, mondhatjuk, tökéletes. A jutalma sem maradt el, Magyarország neve – legalább a november 20-i, San Marino–Lettország találkozóig – a 4. selejtezőcsoport első helyén olvasható.
Ismerve labdarúgásunk hiányosságait, az elmúlt években elszenvedett vereségeket és veszszőfutásokat, ez nem kevés. Örüljünk egyelőre ennek és enynyinek.