A szórványos európai maradványok mellett a dunántúli Dudar kőszénbányájának meddőhányója, amely évtizedeken át, még a bánya bezárása után is az ősmaradványgyűjtők kincslelőhelye volt, időnként szintén szolgáltatott egy-egy belemnitesznek tulajdonítható, egyébként Bayanoteuthisnak elnevezett leletet. Az első dokumentált példányról 1956-ból áll rendelkezésre adat, ezt követően pedig a mai napig még egy féltucatnyi lelet került elő. Ezek minden korábbinál épebbek, több részletet megmutató példányok, amelyekről a morfológiai leírás mellett ultrastruktúra- és kristályszerkezeti vizsgálatok is készültek.
A vizsgálatokat az ELTE Őslénytani Tanszékén Galácz András professzor végezte, az eredményeket bemutató cikket az Angliában megjelenő Papers in Palaeontology című rangos őslénytani szakfolyóiratban publikálta március elején. A vizsgálatok bizonyító erővel támasztották alá, hogy a régi és erősen megszilárdult nézettel szemben a belemniteszek nem haltak ki a 66 millió évvel ezelőtti kihalási hullám idején, hanem tovább éltek, és maradványaik megtalálhatók a magyarországi eocén korú, 40-50 millió éves üledékes kőzetekben.
A Dudarról előkerült értékes leletanyag a vizsgálatok után az Országos Földtani Múzeum gyűjteményébe került.
