Sok a „ha” a döntetlen után

Európa-bajnoki selejtező, 4. csoport. Lengyelország–Magyarország 0-0 Chorzów, Slaski-stadion, 50 ezer néző, vezette: de Santis (olasz). Lengyelország: Dudek – Szymkowiak, Bak, Hajto, Stolarczyk – Zajac (Dawidowski, 72. p.), Kaluzny, Swierczewski, Kosowski – Kuzba, Olisadebe. Magyarország: Király – Urbán, Dragóner, Juhár – Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes, Dárdai, Lőw – Tököli (Böőr, 86.), Kenesei (Sebők J., 70.). Sárga lap: Stolarczyk (26. p.), Bak (79.), ill. Dragóner (33.).

-LABDARÚGÁS-
Sorozatmérkőzések esetén korántsem biztos – így most sem –, hogy a győzelmet, a döntetlent vagy a vereséget azonnal minősíteni kell, magasztalni vagy sárba taposni a csapatot. Hiba lehet az ilyesmi, éppen azért, mert sorozatról van szó, aminek a mérlege csak a legvégén vonható meg.
A szombat esti, chorzów-i döntetlent önmagában nézve rendkívül értékesnek tarthatjuk, hiszen pontokat vettünk el attól a csapattól, amely szereplője volt a tavalyi világbajnokságnak, papíron tehát nála volt az esély. Papíron igen, a pályán azonban nem. Ez egyértelmű volt a 0-0-ra végződött mecscsen, amelyen a játék, a színvonal volt jobb.
Most még nem lehet eldönteni, hogy pontokat veszített vagy nyert Gellei Imre csapata. Mert a félelmetes hangulatú chorzów-i Slaski-stadionban látott Király-bravúrok (a 79. percben Olisabede lövését például olyan mozdulattal hárította, amelyre valóban csak a nagyok képesek, akik érzik, tudják, mikor, merre kell mozdulni) is kellettek az ikszhez. Hogy azonban csak döntetlen lett, ahhoz hozzájárult Tököli – hogy is fogalmazzunk – tehetetlenkedése. Kétszer – a 67. és a 73. percben – kötelezően a hálóba kellett volna találnia, ám képtelen volt rá. Az is csak a selejtező-sorozat végén dönthető majd el, mennyire kellett volna a gólja (góljai).
A találkozó után a meglepően nyugodt – vagy a feszültségét jól leplező – kapitány amondó volt, hogy nehéz kilencven percet tud maga mögött a válogatott, ám most már vége a lengyel kalandnak, megígérheti, hogy már a meccs után, hazafelé, a repülőgépen a svéd válogatott, az ellene vívandó szerdai selejtező köti majd le a gondolatait.
Ez a döntetlen tehát akkor érhet sokat, ha a kapitány sorozatban jól dönt, ha a futballistái képesek valóra váltani, amit kitalál, s ha szerdán a svédek, majd kétszer a lettek, és még egyszer a lengyelek ellen is helytáll a csapat.
Mennyi ha...
***
A 4. csoport állása:
1. Lettország 3 2 1 - 2-0 7
2. Magyarország 3 1 2 - 4-1 5
3. Lengyelország 3 1 1 1 2-1 4
4. Svédország 2 - 2 - 1-1 2
5. San Marino 3 - - 3 0-6 0
Következik: Április 2., szerda: Magyarország–Svédország, Lengyelország-San Marino.
***
BOCSÁNAT, BOCSÁNAT…
Milliók lehettek tanúi a televíziós közvetítés jóvoltából, hogy a lengyel rendezők nem mindennapi hibát követtek el. A találkozó előtt a hangosanbeszélő által felvezetett magyar Himnusz csak nem akart megszólalni, majd amikor már kezdett elviselhetetlenül kínos lenni a hosszú csönd, a szpíker – magyarul is! – arra kérte a szurkolóinkat, hogy énekeljék el ők. Megtették, közösen a játékosokkal, enyhítendő a sportdiplomáciai kisiklást. S hogy valóban senkiben se maradjon tüske, a lengyel szövetség elnöke, Michal Listkiewicz a találkozót követő tájékoztató előtt szót kért. Elmondta, sajnálja a történteket, szégyelli magát, s éppen ezért járt néhány perce a magyar öltözőben, hogy elnézést kérjen.