Többévi vegetálás után csendben meghalt a negyvenhat éves Atlétika című szaklap. Rábold Gusztáv, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke a havilap megszűnését azzal magyarázta, hogy az elmúlt években már csak hétszáz példányban jelent meg, s ennek is egy jelentős része a szövetség raktárában maradt. A kiadvány a szövetségnek évente négy és fél millió forintjába került. Az elnök szerint ez felesleges pénzkiadás volt, ehelyett egy színes, korszerű atlétamagazint akarnak negyedévente megjelentetni, amelybe a sportág hazai eredménylistáját is befűzik majd.
Krasovec Ferenc, aki másfél évtizede az Atlétika főszerkesztője, természetesen nem ért egyet a szaklap megszüntetésével, különösen azzal a módszerrel, hogy a szövetség elnöke egy személyben határozott erről, az elnökség véleményét nem kérte ki. A volt főszerkesztő nem tagadja, hogy a tízezer igazolt atlétához képest a lap iránt nagyon csekély volt az érdeklődés, de véleménye szerint egy színvonalasabb újság évente tíz-tizenöt millió forintba került volna. Krasovec bízik abban, hogy a negyvenhat éves lap nem szűnik meg végleg, hiszen lehet még a szövetségnek olyan vezetése, amely áldoz az atlétika népszerűsítésére is.
Ehhez persze elsőként maguknak az atlétáknak kell áldozniuk, hiszen néhány évtizede az igazolt versenyzők nagy része megvásárolta és gyűjtötte az Atlétikát; mert ha az atléták nem kíváncsiak az Atlétikára, akkor az új, késve megjelenő magazin sem lesz életképes.
A pojáca Magyar Péterről hamarosan mindenki megtudja, milyen ember
