A pénz hallgat

LELÁTÓ

Tavaly a Vasas, most a Kispest-Honvéd. Megint szegényebb lett a magyar futball, és most nem a pénzre gondolok. A hagyományokra. A múltra, ami – hiszik, nem hiszik a labda környékén – kötelez. Főként akkor, amikor a jelen csak mint időhatározó létezik, nincs különösebb tartalma, a futball állandó jegyeit – jó játék, szórakoztatás – tekintve értékelhetetlen.
Mondják mifelénk, hogy a pénz világa kegyetlen, fittyet hány az érzelmekre. Vannak fenntartásaim a tétellel szemben, abban viszont biztos vagyok, hogy ott, ahol valódi az üzlet, valódi a piac, a következetesség az úr. Esetünkben: hogyha elvetendők az emlékek, csak legyintésre érdemes a dicső múlt, akkor a legkevésbé sem tisztességes felhasználni őket.

Mert a Vasas és a Kispest-Honvéd esetében ez történt. De maradjunk most csak a kispestieknél, mert az ő meséjük a szomorú aktualitás. A csapat tíz esztendeje még bajnokságot nyert, hét esztendeje a Magyar Kupában lett első, aztán elindult lefelé a lejtőn. Az elittől való búcsú többször is fenyegette a 87 esztendőn át folyamatosan első osztályú klubot, hogy aztán pénteken beteljesüljön a végzet. Igazságot szolgáltasson a sors.
Nem a Kispestnek, nem a kispesti futballnak, mert nincs annyi pénz a világon, amennyiért megvehetők azok a diadalok, amelyekről nemcsak itthon, hanem szerte a világon beszéltek. Az üzenet az önmagukat pénzembereknek tituláló ügyeskedőknek szól, hátha ráébrednek egyszer, hogy a pénz önmagában nem minden. Tisztességet nem kapni érte.

Szándékosan csak az utóbbi tíz évet említem, mert ez az évtized nemcsak a bekövetkezett bukást hordozta magában, hanem annak lehetőségét is, hogy anyagi haszon származzék a tehetségből, a tudásból. Akik ingatlantranzakciók, játékoseladások által haszonra tettek szert Kispesten, valamennyien azzal a hangzatos szólammal láttak munkához, hogy a Kispest nagy érték, a hagyományokra építeni kell. Ha nem ezt mondják, nem kaptak volna lehetőséget, ám ahogy megnyílt előttük az út, azonnal fittyet hánytak mindennek, amire fölesküdtek. És ebbe a kategóriába nálam az is beletartozik, ha hozzáértés nélkül, majd csak lesz valahogy alapon vágtak bele a munkába.

Hogy ki miért bűnös, miért felelős, nem az én tisztem földeríteni, nálam mindenki sáros, aki csak egy pillanatig is ígérgetett Kispesten. Akinek a szavait nem követte tett, az mind taszított egyet a folyamatosan a szakadék szélén táncoló klubon.
A pénz beszél – tárják most nyilván szét a kezüket, de sajnos nincs igazuk. Ha beszélne, tudnánk, mikor, hová tűntek el a milliók, s kinek a közbejöttével.
Miközben a hagyományokból emlékek lettek.