Az edző Törökországba tart

Több mint egy évtizede, Törökországból hazatérve igazolt Demeter György a Kaposvári Somogy SC röplabdacsapatához. Noha az elmúlt tizenkét esztendőben a csapat neve többször is megváltozott, ő maradt. Játékosként egyszer, edzőként hatszor nyert az együttessel bajnoki címet, míg szövetségi kapitányként 2001-ben 18 esztendő után vezette a válogatottat az Európa-bajnoki döntőbe. Az ősszel azonban már nem a kaposvári együttest irányítja, mert Törökországból kapott kecsegtető ajánlatot.

-RÖPLABDA-
Tizenkét esztendő után meglepő, hogy távozik Kaposvárról. Ennyire csábító a török ajánlat?
– Kétségtelen, anyagilag sem járok rosszul, de fontosabb, hogy szakmailag is előrelépést jelenthet az Eregli felkérése.
– Szakmai okot említ, pedig a török röplabdázás nem tartozik az európai élvonalhoz. Nem ellentmondás ez?
– A magyar válogatott ugyan erősebb a töröknél, ám klubszinten egészen más a helyzet, náluk sokkal jobb a röplabda megítélése. A bajnokságban tizennyolc csapat vesz részt, tizenkettőnél van három külföldi játékos, még a dobogóért is kemény a harc. Sokkal szélesebb a bázisa a sportágnak, mint nálunk, s a közönség érdeklődése is nagyobb. Itthon szigetek vannak, de nincs háttere a röplabdának, hiányzik az országos program.
– Az elmúlt szezonban a válogatott feladó, Koch Róbert ugyan ott játszott, mégis elég keveset tudunk az Eregliről.
– Néhány esztendeje az egyik vezető török klub megszűnt, s az együttest a teljes játékosállománynyal átvette a Fekete-tenger partján lévő város. Legutóbb ezüstérmesek lettek a bajnokságban, jövőre viszont szeretnék elhódítani a bajnoki címet. A klub mögött egy óriási vasgyár áll, s biztosítja az anyagi hátteret. Robi ugyan most visszatér Németországba a Friedrichschafenhez, de továbbra is három légiós lesz a csapatban. Az orosz Voronkov marad, a két új külföldi szerződtetésénél pedig már nekem is lesz szavam. Ezért is utazom ki a jövő héten. A török röplabdázók többségét pedig vagy a válogatottból, vagy még játékos koromból ismerem.
– Lehet, hogy kicsit elfásult Kaposvárott?
– Erről szó sincs, mindig igyekeztem megújulni, ha nincs ez az ajánlat, maradtam volna, de ezt komoly kihívásnak érzem.
– Nem fáj a szíve itt hagyni a csapatot?
– Mindenkit sajnálok, és senkit sem. Mindig arra készítettem fel a játékosokat, hogy képesek legyenek megragadni a lehetőségeket. Edzőként most egy hasonló pillanatot élek át.
– Mit szóltak a játékosok, amikor megtudták, hogy távozik?
– Valamennyien őszintén gratuláltak. Bár kifejezetten jóban vagyok velük, arra mindig ügyeltem, hogy túlzottan ne forrjunk össze, mert az rossz vért szülhet. A változatosságra egyébként a játékosnak és az edzőnek egyaránt szüksége van.
– Kaposvár a hazai röplabdázás egyik fellegvára. Nem tart attól, hogy a távozása után összeomlik a csapat?
– Szerencsére már régóta nem egyemberes a klub. Nem hiszem, hogy széthullhatna, hiszen a vezetői és szponzori háttér adott.
– Úgy összenőtt a neve a várossal, hogy sokan nem is tudják, hogy ön kecskeméti. Most hasonló változás következik az életében?
– Nem hiszem, én már letelepedtem, házat is vettem, úgy tervezem, hogy Kaposvárott fogok megöregedni. Az edzői pályafutásban viszont benne van, hogy időnként váltani kell. A feleségem és a gyerekek nem is költöznek velem, legfeljebb a szünetekben jönnek majd ki hozzám.
– A szövetségi kapitányi posztról is lemond?
– Nem szeretnék, de erről még a szövetség vezetőivel egyeztetnem kell. A válogatottak többsége külföldön játszik, a kollégáim ajánlását eddig is figyelembe vettem, ezért nem érzem úgy, hogy a török klub mellett ne tudnám ellátni a válogatott irányítását is. Egy év alatt, amíg kint leszek, nem történhet akkora fordulat a hazai röplabdázásban, hogy nagy meglepetések érjenek.