Helyreállt az utóbbi évek rendje a Formula–1-ben, miután a Kanadai Nagydíjat vasárnap megnyerő Michael Schumacher (Ferrari) 54 pontjával átvette a vezetést az összetettben Kimi Räikkönentől (McLaren-Mercedes, 51 pont). Persze még nem biztos, hogy az ötszörös világbajnok német versenyző a hátralévő nyolc futamon meg is őrzi az első helyet, hiszen a Williams-BMW feltámadása, a Michelin gumigyártó cég Bridgestone-nal szembeni nyúlfarknyi előnye és a McLaren bemutatkozásra váró új autója bizakodásra adhat okot a Schumi-éra végét váróknak is.
Tény, hogy a Ferrari Montrealban csak az idősebbik Schumacher tudásának és a jó boxtaktikának köszönhetően tudta legyűrni a verseny nagy részében gyorsabb Williamseket, és a végén látványosan felzárkózó Fernando Alonsót (Renault). A száguldó cirkuszban íratlan főszabály: „Ha a sarkadban haladó Michael Schumachert le akarod győzni, tankolj később, mint ő!” A Williams balszerencséje az volt, hogy az 1-es rajtszámú Ferrariban néhány literrel több üzemanyag volt, mint Ralf Schumacher autójában, így Michael mindkét boxlátogatás után egy hajszállal az öccse elé ért vissza a pályára. A 18 körön át éllovas Ralfnak később egyszer sem volt esélye az előzésre.
A pontversenyben a Kanadai Nagydíjig vezető Kimi Räikkönen hatodik lett, miután csak a boxutcából eredhetett a mezőny után a rajtnál. A 23 éves finn volt az egyetlen a célba érkezők között, aki egy tankolással ment végig a hetvenkörös távon. Az ötödik helyet valószínűleg azért nem tudta megszerezni, mert a depólátogatása előtt defektet kapott, így jó néhány másodpercet veszített az előtte végző Rubens Barrichellóval szemben, akit ezután már hiába próbált előzni.
„Nem katasztrófa az eredmény, csak három pont a hátrányom, és még sok verseny van hátra – mondta Räikkönen. – Tíz-tizenöt körrel a rajt után arra utasítottak, kíméljem a fékeket, így nem hajthattam teljes lendülettel.”
A klubvilágbajnoki siker magyar kulcsfigurája: nélküle nem nyerhetett volna a Chelsea
