Gyermekkora óta figyelni kell rá

-KÉZILABDA- Egy magába roskadó, kisírt szemű, tinédzserévein éppen csak átlépett hölgy ragadta magával nemrég az egész országot. Megindító kép volt, s a magyar női kézilabda-válogatott állapotát hűen tükrözte, amint a világbajnokság legjobb irányítójának választott Görbicz Anita a tragikusan elvesztett döntő után, nyakában az ezüstéremmel, átvette a személyre szabott elismerést.

Két hét alatt a győriek egyik kedvenc kézilabdázója nem csupán országosan ismert személyiséggé vált, hanem dédelgetett sztárrá, akinek népszerűsége vetekszik a szappanoperák főhőseivel, pedig amolyan tragikus hős, aki az elvesztett világbajnoki döntő után elsőként tette fel a kezét: „Rajtam úszott el az aranyérem.” Azóta ugyan sokan éreztek késztetést, hogy felmentsék, ám az igazi ítéletet a szurkolók hozták meg, akik szeretetükkel fejezik ki hálájukat fantasztikus játékáért.
– Honnan merített erőt ahhoz, hogy magára vállalja a vereség után a felelősséget?
– Nem gondolkoztam, egyszerűen úgy éreztem, ezt kell mondanom.
– A vége előtt tíz másodperccel valóban kiesett a labda a kezéből, s látszólag ezen múlott az arany, ám valójában egy hatperces rövidzárlat vezetett odáig, hogy a hatgólos előny is kevés volt a hajrában. Sikerült már megfejteni ennek az okát?
– Azóta sem tudom megmagyarázni, sok mindent lehet mondani, de minden okfejtés csak féligazság.
– Amikor elbizonytalanodott a csapat, igyekezett többet magára vállalni, ami meglepő egy húszéves fiataltól. Mindig ilyen bátor volt?
– Nem vagyok ijedős természetű, ha érzem, hogy baj van, igyekszem megoldani. Sajnos akkor nem sikerült…
– Már gyerekkorában is ilyen vagány volt?
– Egyszerűen rosszcsont voltam.
– Szerintem rossz gyerek nincs, csak eleven.
– Á…, van rossz gyerek is, én csak tudom.
– Tudna erről mesélni?
– Inkább nem, mert nem vagyok büszke rá, de legyen elég annyi, hogy ha csak egy pillanatra nem figyeltek rám, akkor én már képes voltam bajt csinálni.
– Már akkor látszott, hogy rendkívüli tehetsége van ehhez a játékhoz?
– Hogy rendkívüli, azt nem mondanám. Tízévesen Győrben kezdtem kézilabdázni, és szerencsémre nagyon jó csapat jött öszsze, így nem sokkal később egy nemzetközi tornán kiderült, érdemes komolyan venni a játékot.
– Ősszel a Győrben nyújtott teljesítménye alapján már látszott, hogy jó formában van, ám a vébé előtt Siti Eszter számított az első számú irányítónak. Mit remélt a világbajnokságtól?
– Az első számú cél az olimpiai szereplés kiharcolása volt, s azt mellékesnek éreztem, hogy ki szerepel többet a csapatban. Úgy adódott, hogy egyre nagyobb feladatokat bízott rám a kapitány, de csak mert jókor voltam jó helyen. Így hozta az élet, s azt hiszem, természetes, hogy mindig az szerepel a legtöbbet, aki a legjobb passzban van. Egyáltalán nem biztos, hogy az olimpián vagy a jövő évi hazai Európa-bajnokságon is így lesz.
– Ennyire nem bízott magában?
– Tisztában voltam vele, hogy jó formában vagyok, s azzal is, hogy egy világbajnokság mindig kiváló kiugrási lehetőség. De azt nem lehet tudni, hogy akkor és ott éppen kinek a napja jön el.
– A világbajnokságon osztatlan elismerést vívott ki játékával, nem lenne meglepő, ha kecsegtető ajánlatokat kapna a legjobb kluboktól. Elképzelhető, hogy távozik Győrből?
– Komoly terveim vannak, de hogy hol tudom valóra váltani, arról fogalmam sincs. Lehet, hogy itt, lehet, hogy máshol. De ez pillanatnyilag nem foglalkoztat, mert másfél évig még szerződésem van a Győrrel.
– A döntő óta sorozatosan kapja a meghívásokat, mindenhol ünneplik, ráadásul kedden már bajnoki mérkőzést kellett játszani a Hypóval. Nem hiányzik egy kis pihenés?
– Három napot kaptunk a hazatérés után, ennyi éppen elég volt, hogy megvásároljam a karácsonyi ajándékokat, s egyet szuszszanjak. Fiatal vagyok, gyorsan kipihenem magam, s még nagyon hiányzik a játék. Különösen most kellemes, hiszen erre a bajnokira nagyon készültek a szurkolóink, és csodálatos hangulatot teremtettek.
– Hirtelen óriási rajongótábora lett. Ez egy kicsit sem terhes?
– Egyelőre élvezem, nagyon kedves leveleket, üzeneteket kapok, erőszakosan szerencsére nem ostromolnak. Ez a szeretet megnyilvánulása, amelyet a vébé óta egyfolytában érzünk, és sokkal kellemesebb, mintha bűnbakokat keresnének. A döntő a balszerencsés végjáték ellenére emlékezetes marad, s a szurkolók is a szépre emlékeztetnek. Tapasztalom, hogy nekik is fáj az aranyérem elvesztése, de éppen a szeretetük erősít meg, hogy ennek a csapatnak kell még adódni újabb lehetőségnek, amit biztosan nem hibázhatunk el.
***
GÖRBICZ ANITA.
Született: 1983. május 13., Veszprém. Magassága/testsúlya: 175 cm/ 57 kg. Posztja: irányító. Klubja: Győri Graboplast ETO KC. Nevelőedzője: Róth Kálmán. Első válogatottsága: 2002. augusztus 23., Miskolc (Norvégia 31-29). Válogatottsága/góljai: 44/126. Legjobb eredményei: vb 2. hely. (2003), EHF-kupában ezüstérmes (2002), junior vb 2. hely (2001).