Hol a hajó?

L E L Á T Ó

Szigorú titoktartás előzi meg a kapitányválasztást, a szövetség felkent vezetői még arról sem beszélnek szívesen, hogy kik kerülhetnek egyáltalán a futballválogatott élére. A hatáskörre, meg az illetékességre hivatkoznak, mondván, hogy ott vannak a kijelölt jelölők, időben kiderül majd, kikre adják le a voksukat.
A kiszivárogtatások szerint négy esélyese van a posztnak: Egervári Sándor, Détári Lajos, Bölöni László és Lothar Matthäus.
Rangos lista, a szájzárral párosulva azt az érzést keltheti, hogy nincs mostanság fontosabb kérdés a honi futballban, mint az, hogy ki kerül a nemzeti tizenegy élére.
Hogy aztán nem is olyan sok idő elteltével kiderüljön, megint egy pohár vízben támadt vihar…
Egervári, Détári, Bölöni és Matthäus olyan (szak)emberek, akikre szíves örömest rábíznék akár többtucatnyi fiatalembert is, nem csupán tizenvalahány kiválasztottat. Bizonyítottak, nevük van, tudják mit akarnak. Velük nincs is semmi baj, sőt. A gond azzal van, amire vállalkoznak, azaz – köznapian szólva –, hogy hozott anyagból kell dolgozniuk. Onnan kell meríteniük, ahonnan már lassan-lassan évtizedek óta senki sem bányászott elő olyan értékeket, amelyeknek köszönhetően újra előre köszönhetnek nekünk a világ futballhoz értői.
Aki többet ér, mint a honi átlag, azonnal evakuál, hogy aztán hazatérve ne a külföldön megszerzett többletet vezesse elő, hanem beleszürküljön az itthon poroszkálók tömegébe. Aki marad, nem véletlenül teszi, vagy a tudása vagy az ambíciója hibádzik, egyik sem olyan tényező, amelynek hiánya ne tűnne fel a pályán és azon kívül egyaránt.
És most már az is kérdés, hogy hol játsszanak az ifjak, elvégre a pályák állapotáról jobb nem beszélni. A stadionok megújítását szolgáló programot lehet csepülni politikai és szakmai indulatok mentén egyaránt, ám azt vitatni, hogy méltatlan körülmények között terelgetik mifelénk a labdát, az badarság. És nem csupán az európai normákat (UEFA) szem előtt tartva siralmas a helyzet, hanem a hétköznapi egészségügyi követelményeket tekintve is.
Ahogy mindig, most is a leváltások, a kinevezések tartanak lázban mindenkit, és nem a lényeg. Jó szokás ez mifelénk. Kapitányunk napokon belül lesz, ám meglehet, amikor munkába áll, arra kénytelen rádöbbenni, hogy nincs is hajója.
Üres a kikötő, azaz nem elég a vihar, a pohár is eltörött.