Ladányi elvarázsolta a Volánt

-JÉGKORONG- Akárcsak tavaly, idén is egy új fedett csarnokban rendezték a jégkorong Magyar Kupa-döntőt, s a Megyeri úti szombati elődöntők után a várakozásnak megfelelően az Alba Volán és a Dunaújváros csatázhatott a trófeáért, s miként a legutóbbi két finálén, az esélytelenebbnek tartott címvédő dunaújvárosiak 4-2-re győzve ezúttal is felülmúlták a székesfehérváriakat.

Két éve még azon bosszankodott minden jégkorongszurkoló, hogy csarnok hiányában fedett pályán csak Székesfehérvárott vagy Dunaújvárosban lehetett mérkőzést rendezni. Nos, az utolsó két kupadöntő egyikét sem az említett városokban tartották, a játékosok mégsem voltak kitéve az időjárás viszontagságának. Tavaly Debrecenben a Főnix Csarnokban, az idén a Megyeri úton, amolyan semleges pályán kerülhetett sor a fináléra, s ez még akkor is igaz, ha az utóbbi helyszín az újpesti hokisok otthona, ám ez akkora előnyt nem jelenthetett, hogy a szombati elődöntőben meglepjék a dunaújvárosiakat. A DAC 5-0-ra nyert, míg az Alba Volán az FTC-t győzte le 8-4-re, így sorozatban harmadszor küzdhetett a két csapat a trófeáért.
Ha már azon örvendezünk, hogy mostanság nem csupán a két Fejér megyei városban lehet fedett pályán mérkőzést rendezni, akkor azért azt is említsük meg, hogy talán nem éppen a kupadöntőn kellene „próbaüzemet” tartani. Az újdonság – akárcsak Debrecenben – a Megyeri úton is komoly gondot okozott, s bár odakint fagyott, a pályán olvadt. De a magyar hokisok különb dolgokat is láttak már, nem a körülményekkel voltak elfoglalva.
A székesfehérváriakat leginkább az izgatta, hogy a legutóbbi két fiaskó után harmadszor már esélyeshez méltóan szerepeljenek. Még a DAC edzője, Dusan Kapusta sem volt túl optimista, ő is az Alba Volánt tartotta esélyesebbnek, s csupán abban bízott, hogy ismét képesek a játékosai a meglepetésre.
A dunaújvárosiak úgy gondolhatták, ha már az ellenfél az esélyesebb, akkor támadjon is, és ők – ahogy tavaly bevált – majd villámgyorsan kontráznak. A fehérváriak támadtak is, de csak óvatosan, ennek ellenére az első percek sem teltek unalmasan. Kezdetben ugyan nem a parádés játéktól, hanem néhány ökölpárbajtól volt izgalmas a csata, de ez is hozzátartozik a sportághoz, különösen, amikor két olyan csapat küzd a trófeáért, amelyik évek óta ádáz harcot vív.
A harmad közepére lehiggadtak a játékosok, s a leghiggadtabb, Ladányi Balázs egy pazar lövéssel meg is szerezte a vezetést a címvédőnek (1-0). Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az esztendő legjobbjának választott fehérvári kapus, Budai Krisztián kicsit elaludt a lövésnél. Emiatt azonban nem kellett sokáig búslakodjon, Szuna Roland kisegítette. A nem éppen gólerősségéről híres védő Halmosi Tamást lepte meg fél perc múlva, s 1-1 után kezdődhetett minden elölről.
Helyzetekből ugyan nem volt hiány, de a dunaújvárosi csapatkapitány az utolsó harmadig kivárt. Akkor aztán beindult Ladányi, s bár az újabb bombagóljára még válaszolt Simon Csaba (2-2), két perccel a vége előtt egy ravasz mozdulattal harmadszor is a kapuba talált, majd parádés alakítására az utolsó másodpercben tette fel a koronát, amikor a mindent egy lapra feltevő fehérváriakkal szemben – akik még a kapus helyett is mezőnyjátékost küldtek a jégre – egyedül kiugrott, s az üres kapuba terelte a korongot, kialakítva a 4-2-es végeredményt.
A sorozatban harmadszor elhódított trófea után a mérkőzés hőse, Ladányi csapata nehéz anyagi helyzetére utalva mondta: „A dunaújvárosi hoki ugyan haldoklik, de ezzel a győzelemmel is jeleztük, hogy a játékosok élnek…”
A harmadik helyért: Ferencváros–Újpest 4-3.