Ez ám a feltámadás

V Í Z I L A B D A

Kicsiben magyar–brazil. Zsúfolt ház, rajongásig szeretett (magyar!) szuperklasszisok, sportáguk királyai. A várva várt futballderbi afféle felvezetéseként a világ talán két legjobb pólócsapata néz farkasszemet egymással, kell-e mondani, óriási feszültség uralkodik a Kőér utcai uszodában.
Euroliga-negyeddöntő, visszavágó, Honvéd–Vasas, avagy olimpiai, világ- és Európa-bajnokok egymás elleni ütközete. Tippelni képtelenség, a vízben melegítő urak sem vállalkoznak rá, így csupán a száraz tényt rögzíthetjük: az első találkozón aratott 7-6-os sikerének köszönhetően minimális előnnyel kezdheti a partit Kovács mester legénysége.
Aztán mégis kapaszkodhat… Egyrészt, mert Madaras Norbert, az ellen balkezes ifjú titánja tarthatatlan, mintha csak a barcelonai vb-döntőben volnánk, lő, gól, lő, gól, majd harmadszor is – igaz, utóbb „csak” négyméteresből. A térfélcseréig kiharcolt 5-2-es angyalföldi vezetés másrészt leginkább a vendégek zseniális védekezését dicséri, hiszen a Kásás Zoltán által megálmodott zóna szó szerint elnyeli a tavalyi BEK-ezüstérmest. A Steinmetz Barnabás által irányított kézerdő valódi falat húz a kapu elé, ha pedig mégis lyukat találnak rajta Biros Péterék, rendre Kósz Zoltán parancsol megálljt a labdának.
Csupán Fodor Rajmund dicsérhető a Honvédból: hátul és elöl egyaránt kiemelkedik csapatából. Ő az, aki második góljával 4-6-ra kozmetikázza az eredményt, miután Varga Dániel és Biros gólváltása után túljár mindenki eszén. Ám ez is kevés: a Vasasban az első meccsen sokat hibázó Vindisch Ferenc, valamint a centerben tarthatatlan Varga II Zsolt is felnő a feladathoz, nem vitás, több, sokkal több a jó egyéni teljesítmény angyalföldi oldalon (5-8).
Egyetlen negyednyire a piros-kékek a Final Fourtól, nem csoda, hogy a hazai kupaktanács a hangosabb. És láss csodát, hatása is van ennek. De milyen! Varázsütésre feltámad a Honvéd, Kiss Gergely egy kontrát zúdít be a rövidbe, Molnár Tamás és Szívós Márton közösen passzíroz be egy fórt Kósz kezeivel együtt, majd Vári Attila bombáz be egyenlő létszám mellett a kapuba. Hihetetlen! Az addig brillírozó (magát talán páholyban érző?) Vasas pillanatok alatt vészhelyzetbe kerül, 8-8-nál a hosszabbításért kénytelen támadni. Vajon mi történhetett? Egy ilyen klassziscsapat, mint a Vasas, ekkora fölényből hogyan kerülhet ekkora hátrányba?
Mindazonáltal, a Honvéd feltámadása is megér egy misét: az, hogy a bajnok nem adta fel egy pillanatra sem, hogy 2-6-nál is keményen zakatolt, hogy Gergely István a kezdeti bizonytalanság után a harmadik negyedtől kezdve ismét elsőrangú teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet, mindenképpen osztályon felüli produkció. Az utolsó hat perc után a végeredmény tulajdonképpen nem meglepő: a nemcsak összesítésbeli, hanem lélektani hátrányban is lévő Vasas görcsös támadásai nem vezettek eredményre, Gergely- és a Honvéd-blokk áttörhetetlen, marad a 8-8, a Honvéd-továbbjutás, és az elfogult megállapítás: az Euroliga előre hozott döntőjét láthattuk.