Szerettek bennünket

L A B D AR Ú G Á S

Zalaegerszeget nem hozta lázba a magyar válogatott vendégszereplése, néhány perccel a kezdés előtt sem kellett kikapcsolni a jelzőlámpákat a stadion melletti kereszteződésben – nem volt miért. Amikor a horvát Trivkovic kivezette a csapatokat, jó, ha ötezren voltak a lelátókon, amit tudjunk be a szeles, hűvös időnek, s ne a válogatott iránti érdeklődésnek… Az első félidőt látva azonban a néhány ezer néző előtt is kalapot illik emelni, mert az első 45 percet tán jobb lett volna zárt kapuk mögött lejátszani. Mert nemhogy a játék szépségéből nem láthattunk semmit, de magából a játékból sem. A lényeg röviden összefoglalható. Egy Tóth Mihály-lehetőség a 12. percben (hajszálnyival késett le csak a beadásról), egy honosított japán, a brazil Santos kapufát érő szabadrúgása a 23. percben, ami előtt Stark – mintha csak kedveskedni akart volna a japán szurkolóknak – egy bokadobással dobta ipponra a kitörő Fudzsitát, majd zárásként, a 45. percben egy Kubo-lövés a 16-osról, amelyet Szűcs öklözött ki. Ennél többet a legjobb szándékkal sem lehetett feljegyezni, talán csak annyit: lehet, hogy ez a produkció kevés lesz szerdán a brazilok ellen.
Ezt most még nem tudni, azt viszont igen, hogy a második félidőhöz már némi foci is társult, meg öt gól. Az 53. percben Dvéri élesen belőtt szabadrúgását a csereként beálló Kuttor szép mozdulattal perdítette a kapuba. Felébredt a fagyoskodó nép is, s végre olyan volt a hangulat a lassacskán ugyan, de szépülő egerszegi stadionban, mint amilyen egy válogatott találkozóhoz illik. A jókedvet az pedig tovább fokozhatta, hogy a 67. percben Huszti kapu elé ívelt szabadrúgását Juhász fejelte hét méterről a léc alá (2-0), s hittük, megvan a meccs.
A magyar focibetegség aztán négy perc alatt levett minket a lábunkról. Előbb Tamada, majd Kubo lőtt a kapunkba, s máris 2-2.
Amikor már mindenki beírta az ikszet, a segítségünkre sietett a bíró, Trivkovic. Történt, hogy a rendes játékidő végén Torghelle hasra esett a 16-oson belül, az udvarias bíró meg büntetőt ítélt, Huszti pedig a bal alsó sarokba vágta a labdát (3-2). Nem tudni, hogyan kommentálta ezt a japán tévé riportere, de azt hallottuk: ordít, mint a sakál.
A lényegen, a japánok bánatán persze ez mit sem változtatott: a magyar csapat legyőzte a vendégeket, s sikerélménnyel várhatja a brazil válogatottat. Az más kérdés, hogy ez vajon mire lesz elegendő az ötszörös világbajnok ellen a Puskás Ferenc-stadionban.