A Dominót nem lehetett megállítani

V Í Z I L A B D A Telt ház, hatezer néző, napsütés, fesztiválhangulat… Ezt tervezték, amikor eldöntötték, hogy a bajnoki finálét a margitszigeti nyitottban rendezik. Ehhez képest, úgy, mint az eddigi összecsapások alkalmával, sem fél ház, sem napsütés nem volt, fesztiválhangulat helyett pedig rendkívül feszült légkör a lelátón. Domino–Vasas, a döntő negyedik mérkőzése (papíron az ötödik, hiszen a másodikat óvás miatt kétszer játszották le), amelyen akár a bajnoki cím is eldőlhet.

Látszik, már unják egymást. No nem úgy, hiszen arra alig várnak, hogy a válogatottban újra egymás mellett pólózzanak. Abból van elegük, hogy hetek óta ugyanazon arcokkal találják szembe magukat a medencében. Afféle jégkorongeffektus ez, ahol az állandó együttlét hatására a fehérvári és az újvárosi hokis már „szagról” tudja, ki akarja őt éppen bodicsekelni a másik csapatból…
Mindazonáltal az angyalföldiek hangsúlyozzák: azon vannak, hogy szombaton még egyszer utoljára farkasszemet nézhessenek Molnárral, Birossal, Fodorral és a többi honvédos klasszissal. „Elég volt, befejezzük” – így a Domino-kispadról érkező vélemény, utalva arra, hogy győzelem esetén véget ér a párharc.
De vajon véget ér-e? Zsinórban negyedszer ünnepel-e a Kovács István irányította együttes, vagy kiharcol még egy esélyt a Vasas arra, hogy 1989 után szombaton ő érhessen a csúcsra?
Az egyperces gyászszünetet követően (a Domino szakosztályvezetőjének, Novák Ferencnek a felesége hunyt el) rendkívül idegesen kezdenek a felek. A fárasztó sorozat megtette a hatását – különben mi másra fogható a sok hiba és eladott labda? A védekezés stabilitása is csökken persze, s ez gólokban is megmutatkozik. Az első negyedben ötöt (3-2) láthatunk. Két egyéni teljesítmény érdemel külön említést: Szívós, a túloldalon pedig Varga II. Zsolt alakítása már igazi mestermunka.
Kapuscsemegék a folytatásban, Kósznak és Gergelynek nincs nehéz dolguk, általában fél kézzel szedik le a felettébb gyatra kísérleteket. Magas színvonal helyett tömény izgalom.
Bár… Szívós és Bárány révén csak a Domino eredményes a második menetben, ami annyit jelent, hogy szünetig 5-2-re húznak el Váriék. Vasas-szemüveggel nézve nem vészes a helyzet, innen rendre talpra állt már a gárda – kérdés persze, vajon meddig kísértheti a sorsot?
Ebben a fináléban többet már nem… Nem, mert az angyalföldiek gyermeteg hibákat követnek el a saját kapujuk előtt (is), az egyik Domino-támadásnál Birost például elfelejtik fogni. A miskolci születésű klasszis vezérletével fokozatosan nő a fehér sapkások előnye, az utolsó hét perc előtt már 8-4-re vezetnek. A zárófelvonás az egyik oldalon igazi örömjátékot, a másikon teljes bút hoz, a Domino megvédi a bajnoki címét (9-8). A világcsúcsot mindazonáltal a Vasas tartja, 1989 óta a 10. bajnoki fináléját veszíti el.
Azt nem kell mondani, menynyire utálják ezt a csúcsot…