Az FTC ismét elnyerte a Magyar Kupát

L A B D A R Ú G Á S Magyar Kupa-döntő FTC–Kispest 3-1 (1-0) Puskás stadion, 4000 néző. Vezette: Hanacsek. FTC: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Botis (Gyepes, 88.) – Rósa D., Lipcsei, Kapic, Kiss Gy., (Szkukalek, 41., Sowunmi, 83.), – Gera, Tököli, Leandro. Vezetőedző: Pintér Attila. Kispest: Molnár L. – Bábik, Vámosi, Budovinszky, Takács Z. – Dobos (Bonchis, 38.), Vadócz, Horky, Vén (Hamar, 56.) – Horváth P., Drobnjak (Borgulya, 67.). Vezetőedző: Gálhidi György. Gólszerző: Tököli (36.), Gera (67.), Sowunmi (85.), ill. Bábik (73.).

Tele voltak a lapok a múlt héten azzal, hogy a jó focira még napjaink ínségében is vevő a magyar szurkoló. Láthattuk, a brazilok edzését is tízezrek nézték végig, a meccsre pedig jóval többen is kilátogattak volna a Puskásba, ha lett volna hely a valamikor 80 ezernél is több nézőt fogadni képes arénában. Ugyanez a stadion egy héttel később (tegnap) jóval szomorúbb képet mutatott. Jó, ha háromezren ültek a lelátón, amikor Hanacsek bíró elindította a 65. Magyar Kupa-döntőt, a Honvéd–Ferencváros találkozót.
Nem tudni persze, mennyien lettek volna, ha a rendező MLSZ nem srófolja irreális magasságba az árakat. Megtette – a bajnoki mérkőzések átlagos jegyárainak háromszorosát kérte el –, így „elérte”, hogy szinte üres volt az aréna. Pedig néhány napja jogos büszkeséggel állították a szövetség vezetői, hogy mindenki jól járt a brazilok vendégjátékával, bőséges haszon maradt. A sikeres üzlet után jöhetett volna, ha nem is a jótékonykodás, de a bölcs önmérséklet feltétlenül. Mert biztosan többen kijöttek volna, ha szolidak lettek volna a jegyárak, s nem kértek volna majdnem annyit a kispesti és a ferencvárosi sztárok produkciójáért, mint Ronaldinho vagy Kaka labdavarázslatáért. Sokat kértek, túl sokat, így az lett a kupadöntő első eredménye, hogy szűk körben kezdődött meg a találkozó. Már csak azért is, mert nem akadt egyetlen tévéadó sem a megszámlálhatatlanul sok közül, amelyik vállalta volna a „veszélyt,” s műsorra tűzi a kupadöntőt.
Hanacsek tehát a kongó stadionban adta meg a jelt a játékra.
Pedig több nézőt is megérdemelt volna az első félidő. Igaz, brazil szintű mutatványokat nem láthattunk, magyar focit, iparos szintűt azonban igen, ebben nem volt osztálykülönbség a két csapat között. Talán csak egyszer, egyetlen pillanatig. A 36. percben kihagyott a Honvéd védelem, amit Tököli használt ki. Gera Lipcseit szöktette, pont a jobb összekötő helyén kilépő Tököli elé gurított, aki, jóvá téve valamit az Újpest ellen kihagyott szakajtónyi helyzetéből, a kilépő Molnár mellett a jobb alsóba lőtt (0-1).
A házigazda – papíron a Kispest volt a pályaválasztó – csak a helyzetekig jutott. A szlovák Horky kétszer veszélyeztetett, Vén pedig egyszer. NB I/B ide, NB I/B oda, az első játékrész után a vesztésre álló Honvéd akár büszkén konstatálhatta: egyenrangú ellenfele volt a Fradinak, valóban eltüntette az osztálykülönbséget.
A lelátókon a szurkolók meccse viszont egyértelműen x-re állt: mindkét tábor részéről egyaránt minősíthetetlen volt…
A második félidőben aztán rájöhetett a publikum, hogy még az a bizonyos iparos munka is csak negyvenöt percig tartott. A színvonal visszasüllyedt oda, ahol már évek óta stagnál. Szinte a nullára.
Jószerivel két fejes érdemelt említést. Az elsőt a visszatért – megtért – Gera mutatta be a 67. percben Rósa szöglete után. A hálóba fejelt, s ezzel már 2-0 volt az állás a zöld-fehérek javára. Hogy ne maradjon gól nélkül a Kispest sem, arról Bábik gondoskodott a 73. percben. Borgulya szabadrúgását fejelte tíz méterről az elkéső Szűcs kapujába (1-2). A 85. percben végleg eldőlt, hogy az FTC megvédte a kupát, egy évre ismét az Üllői útra kerül a serleg. Rósa szabadrúgása után Gera fejelt, Molnár kiöklözte a labdát, pontosan Sowunmi elé, aki két méterről a kapuba helyezte (1-3.) A 65. döntő után maradjunk szigorúan a tényeknél: az FTC huszadszor nyerte el a Magyar Kupát, jogot szerezve ezzel arra, hogy az UEFA-kupa selejtezőjében próbálkozzon.