Csak a Honvéd! Nem mondhatni, hogy fülsüketítően szól a lelátókról (fura ez a fél ház), de aki itt van honfitársaink közül, csatlakozik a kórushoz. A cél, ami előttünk van. Már csak a számmisztika miatt is – tudják: 1984 – Vasas, 1994 – Újpest, 2004 – Honvéd?
Magyar kézbe kívánkozik már a legrangosabb klubtrófea, hívják azt BEK-nek, Bajnokok Ligájának vagy mint most, Euroligának, hívják bárminek, itt az ideje, hogy meg legyen végre. A Vasas kiverését követően a Honvéd próbálkozhat, és muszáj élni vele. Jövőre jönnek az olasz csapatok is, jövőre kezdődik minden elölről – kell ennél jobb lehetőség?
Három a magyar igazság! – utal az eddigi két, zsinórban elveszített fináléra Novák Ferenc szakosztály-igazgató, mintegy jelezve, ezúttal nem hibáznak az urak.
A harmincfős horvát tábor persze ellentmond, biztos a Rijeka sikerében. Azt nem mondhatjuk, hogy az első negyedet követően hangolhatnak a bronzmérkőzésre, ám azt bízvást állíthatjuk, némiképpen csökkennek reményeik. Biros Péter lövése elhal ugyan a blokkban, ám a labda Kiss Gergőhöz, tőle pedig a kapuval szemben egyedül álló Molnár Tamáshoz kerül: 1-0, így kell ezt csinálni! Legalábbis három olimpiai bajnok így csinálja.
Damir Buric ugyan nagy nehezen átlövi a hazai zónát, ám kisvártatva Biros mattolja Car kapust. Hatalmas a tét, fogcsikorgató a küzdelem, de ez ilyenkor már így van, meg lehetett szokni az utóbbi években. Hogy az első szünetben se maradjunk izgalmak nélkül, befut a szerb-montenegrói Jadran sárgálló csoportja, amely hatalmas zászlajának kifüggesztéséért hadakozik. A szél az ellenfél, de a besegítő rendőröknek hála a ráúszásra leküzdve az akadály. Mi tagadás, a Jokics vezérelte csapatnak az orosz Csehovval minden bizonnyal nehezebb dolga lesz.
Csak a Honvéd! Csak a Honvéd vezet, például. Igaz, hogy támadásban sok a hiba (fogalmazhatunk úgy is, a Rijeka védekezik elsőrangúan), ám Gergely István kapuja előtt tökéletes az összhang. Tökéles a Szívós dinasztia ifjú tagjának, az athéni csapatba igyekvő Mártonnak is a bombája, 3-1, s ez lélektanilag is fontos pillanat.
A koreográfia nem változik: a válasz, a kontra egy horvát találat, ami után nem marad el a rekontra sem. A rekontra, amelyet Kiss Gergő-lövésnek hívnak. A jókedv adott, már csak két felvonás, 4-2, közeledik a finálé. A harmadik menetben Vári Attila csempészi közelebb, egy újabb sydneyi hősünk eredményes tehát – meg is indul az újfajta drukkolás, hogy az ötödik, Fodor Rajmund is így tegyen! Mindazonáltal senki nem haragszik meg Molnárra, amikor centerből briliáns módon teszi be a labdát a kapuba, s ezzel már 6-2. Tényleg csak a Honvéd.
A vendégek persze nem adják fel, az egyik vb-hős, a Barcelonában a horvát–románon holtbiztos helyzetben hibázó, s ezzel a magyar válogatottat könnyebb ágra segítő Frankovic, illetve Buric csökkent a különbségen, mindazonáltal a 6-4-es előnynek elégnek kell lennie a végső negyedre.
Az erő fogytán, már nem kemény, egyenesen szikrázó a csata, mindkét kapu előtt lehetetlen rést találni. Két perccel a zárás előtt Vári, ki tudja, hogy, mégis talál egyet, ezzel pedig eldőlt. Eldőlt, de nem a Domino – merthogy köztudomású, ez a csapat másik neve. A lényegen ez mit sem változtat (még az sem, hogy a végén váratlanul 7-6-ra jönnek fel a kék sapkások): ezt a mecscset követően csak a Honvéd-Domino örülhet.
Fodor Rajmund meg majd a mai fináléban lő gólt.
Cáfolja a KEHI Ruszin-Szendi Romuluszékat: tudniuk kellett a luxusvilla berendezéseiről, hisz ők kérték
