Az első újkori olimpia története

Majdnem napra pontosan százharminc évvel ezelőtt, 1896. április 6-án nyitották meg az első újkori olimpiát Athénban. A Pierre de Coubertin francia báró és pedagógus által szervezett nemzetközi versenyen tizennégy (más források szerint tizenhárom) ország közel 240 sportolója vett részt, megtestesítve ezzel a népek közötti sportszerű versengés és az egymás iránti tisztelet eszményét.

A megnyitó ünnepség Olympiában Fotó: Wikimedia Commons

Az ünnepélyes megnyitóra Görögország nemzeti ünnepén, a török uralom alóli felszabadulás 75. évfordulóján került sor. Az eseményt I. György görög király a felújított Panathinaiko Stadionban nyitotta meg. A beszámolók szerint szavait hangos éljenzés, ágyúlövés, majd az olimpiai himnusz követte, ami állítólag annyira elnyerte a közönség tetszését, hogy az előadást meg kellett ismételni. 

Az első győzelmek

Az első versenyszámot, a síkfutást Charalambos Anninos görög tudósító a következőképpen jegyezte le: „A rajtjelet pisztolylövés adta. […] Az első 100 méteres előfutamot az amerikai Lane nyerte 12,5 másodperccel, a második a magyar Szokolyi lett 12,7-tel. A második előfutamban […] ismét amerikai győzelem született: Curtis nyert 12,5 másodperccel, a görög versenyző (A. Chalkokondylis) csak a második helyen végzett. 

Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiai játékok megálmodója  Fotó: Wikimedia Commons

A harmadik futam során Burke (a későbbi győztes) 12,5-tel első, a német Hoffmann pedig a második lett. A közönség lelkesen megtapsolta a futam nyerteseit. A két legjobb jutott a döntőbe, amelyet pénteken, a játékok ötödik napján fognak megrendezni.” Később a hármasugrás, a 800 méteres futás, majd a diszkoszvetés következett – bár ez utóbbira már csak estefelé került sor, akkor, amikor Anninos szerint „a nap már lenyugvóban volt, és a tavaszi hűvös kezdett érezhetővé válni.” 

Az első újkori olimpia előzményei 

Nem ez volt az első alkalom, amikor megpróbálták feléleszteni az ókori hagyományt: Angliában már az 1850-es években is számos helyi olimpiát tartottak, de Görögországban is próbálkoztak az eszme felélesztésével. A modern kori sportjátékok legfontosabb előzménye ugyanakkor egyértelműen a Coubertin báró kezdeményezésére 1894 nyarán Párizsban összehívott Nemzetközi Olimpiai Kongresszus volt, amelyen 13 ország 49 sportszövetségének képviselői elhatározták: megrendezik a modern kor első olimpiáját.

Az 1896-os athéni olimpia plakátja   Fotó: Wikimedia Commons

Bár a legenda szerint maga Coubertin négy évvel később a francia fővárosban szerette volna megszervezni először a rangos eseményt – mivel úgy vélte, hogy a világkiállítás növelné a versenyszámok nézettségét – végül a görögországi Athénra esett a szervezők választása. 

Az olimpia nehézségei 

Az első újkori olimpia természetesen sok mindenben különbözött még a későbbi olimpiáktól. A versenyeken nem vehettek részt például nők – csak a négy évvel később Párizsban megrendezett játékokon voltak először női versenyszámok. A jutalmazás rendszere is máshogy működött: a győzteseket például nem arany-, hanem ezüstéremmel, a második helyezetteket pedig bronzéremmel jutalmazták. 

Hajós Alfréd, az első magyar aranyérmes olimpikon   Fotó: Wikimedia Commons

A körülmények is sok mindenben különböztek: az 1200 méteres úszóverseny résztvevőinek például a nyílt tengeren kellett helytállniuk. A versenyszám győztese, Hajós Alfréd később így emlékezett vissza a megpróbáltatásokra: „Az életben maradási vágyam teljesen felülkerekedett a győzni akarásomon.” 

Magyarok az első újkori olimpián 

Magyarországot hét sportoló képviselte az első újkori olimpián, akik közül Hajós Alfréd 100 méteres és 1200 méteres gyorsúszásban első, Dáni Nándor 800 méteres síkfutásban második, Szokolyi Alajos, Kellner Gyula és Tapavicza Momcsilló pedig egy-egy harmadik helyezéssel távozott – ezzel az ország a nem hivatalos éremtáblázaton az előkelő hatodik helyen végzett. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.