Mámoros éjszaka az Üllői úton

L A B D A R Ú G Á S Ha azt nem is mondhatjuk el, hogy jobb lett az utóbbi években a magyar bajnokság, az érmek elosztásának tisztaságához kétség sem férhet. Tavaly a Debrecen, az idén az MTK tett ki magáért. A szurkolók csütörtökön éjszaka bőséggel kaptak abból, ami miatt érdemes labdarúgást nézni. Az Üllői úti Ferencváros–DVSC és a Puskás Ferenc Stadionban megrendezett MTK–Újpest összecsapás a végsőkig kiélezetten alakult, amelyből a zöld-fehérek jöttek ki a legjobban, 3-1-es győzelmük után bajnoki címet ünnepelhettek. Az Újpestet megbénította a tét, a végső siker lehetősége, s csak 1-1-et ért el a tisztességgel küzdő MTK ellen.

A forduló beharangozójában annak a reménynek adtunk hangot, hogy az utolsó forduló méltó lesz a nemzeti bajnoksághoz, legalábbis tisztaságában. Magyarán bundamentes mérkőzéseken dől el az első hely. Ennek kapcsán rögvest illik kalapot emelni a négy klub előtt, mert olyan meccseket játszottak egymással, amelyeket látva fel sem vetődött megbeszélt eredmény. Az az MTK, amelyiknek minden mindegy volt, amelyiknek új edzője, új játékosai lesznek az ősztől, úgy küzdött, mintha a nemzetközi kupaszereplés lett volna a célja. Az a Ferencváros, amelyről tudni vélték, hogy nem „engedélyezi” az Újpestnek, hogy aranyat nyerjen – ha úgy alakul az eredmény, inkább a Debrecennek segít –, már az első negyedóra után két góllal vezetett, nem törődve azzal, mi van a másik pályán.
Másutt tán nem, mifelénk azonban még téma ez. Remélhetőleg téma volt…
A vasárnapi Újpest–FTC (1-0) rangadó szereplői közül a Fradiban maradt több csütörtökre. Erőben, frissességben, hitben, akaratban egyaránt. A fiatal újpesti csapat „elfogyott” a legfontosabb összecsapásra, s a korábbi színes, sokmozgásos játék helyett az erőlködés maradt, ami csak arra volt jó, hogy a második helyhez elegendő döntetlent érjen el a kék-fehérek ellen.
A Ferencváros a tavaszi botlások és többszöri reményvesztés (négy vereség zsinórban a rájátszásban) után a hajrára jött fel. A Siófok ellen vesztett helyzetből fordított idegenben, s bár utána kikapott a Megyeri úton, a derbi napján azonban a szezonbéli legjobbját „futva” nyert, s lett bajnok, a klub 105 éves története során immáron 28. alkalommal.
A cím – akár elvonatkoztatva a Fraditól – természetesen sokat ér, meg kell ünnepelni, büszkének kell lenni rá. Azért azonban, hogy honi csapat kilenc évvel a zöld-fehérek BL-csoportszereplése után ismét résztvevője legyen a futballelitnek, kiléphessen végre a magyar „homokozóból,” nagyon sokat kell tenni. Azt például, hogy a legjobbakat feltétel nélkül megtartva, tökéletes egységbe kovácsolódva, túljusson a selejtezőkön. Ez lehet az egyetlen és üdvözítő út afelé, hogy a sportágról végre ismét úgy beszéljenek, hogy nem kézlegyintéssel kezdik el az érvelést. Ha így lesz, akkor volt értelme a május éji felhajtásnak. Minden más esetben csak azt konstatálhatjuk: amikorra a nagycsapatok visszaérkeztek a nyári szabadságukról, addigra a mieink, kis túlzással, már befejezték a nemzetközi szereplést.

A 32. forduló. Felsőház: Balaton FC–Sopron 0-1 (0-0) Siófok, 1000 néző, vezette: Megyebíró. Gólszerző: Huszti (65.). FTC–DVSC 3-1 (2-1) Üllői út, 10 516 néző, v.: Michel (szlovák). Gól.: Gera (7.), Tököli (14.), Lipcsei (60.), ill Sándor T. (33.) MTK–Újpest 1-1 (0-0) Puskás Ferenc Stadion, 8000 néző, v.: Tanovic (szerb). Gól.: Szabó O. (55.), ill. Simek (76.). Alsóház: Győr–Pécs 1-3, Békéscsaba–Videoton 2-0, Haladás–ZTE 1-1. „Góldobogó”: 17 gólos: Tóth Mihály (Sopron), 11 gólos: Gera Zoltán (FTC), 10 gólos: Waltner Róbert (ZTE).
A Ferencváros a BL-selejtezőben, a Honvéd és az Újpest az UEFA-kupa selejtezőben indul. A Békéscsaba a REAC-cal, a Haladás a Nyíregyházával játszik osztályozót az NB I-es tagságért.

---

Ázsiai túra.

---