Törő szerint…

A labdarúgó NB I felsőházának utolsó fordulójában, csütörtökön, a tévéközvetítés miatt este fél tízkor kezdik a bajnoki címről döntő mérkőzéseket (Ferencváros–Debrecen, MTK– Újpest), ráadásul az MTK nem a Hungária körúton, hanem a Puskás Ferenc Stadionban fogadja az ellenfelét.

Nagy úr a tévé nálunk is, a futball pedig nem olyan acélos, hogy diktálhatna, így aztán természetes, hogy a játék körül szorgoskodók mindenkihez alkalmazkodnak, aki csak egy fillért is beleöl a vállalkozásba. Ez van, nincs mit tenni, pontosabban lenne, de ez nem az én asztalom, ott vannak az edzők, a vezetők, az övék.
Igyekszem derűlátó lenni, ezért aztán örülök annak, hogy a tévé elé leülve mindkét helyszínről képet kapok. Információkban biztosan nem lesz hiányom, hangulatban már inkább, hiszen ahány meccs, annyiféle a légkör, ha kettőt varázsolnak elém felváltva, akkor fennáll a veszélye, hogy mire az egyiket veszem, máris jön a másik helyszín.
Az üzlet szabályai szerint biztosan jól van minden, ha viszont a futballt állítom a középpontba, akkor már nem annyira. Gondolják csak el, azt mondja egy apuka, kiviszi a gyerekét a csapat utolsó meccsére, hadd lássa a kölyök, milyen az, amikor a kedvencek bajnokságot nyernek. Ezer és ezer kisgyerek szeretett bele úgy a futballba, hogy részese volt egy-egy nagy ünneplésnek, így aztán a papa ötlete kitűnő. Általában. Most nem annyira, mert ugyebár másnap iskola, mire hazabumliznak az Üllői útról vagy a Puskás stadionból, legalább éjfél, márpedig az a legkevesebb, hogy a diák pihenten üljön be a padba. Ide tartozik az is, hogy az utolsó metrószerelvények rég elmennek, amikor a drukkerek kiözönlenek a két stadionból.
Jó ötlet viszont, hogy az MTK és az Újpest a Puskás stadionban találkozik, a körülményeket illetően mindenképpen. Ugyanakkor szomorú dolog is, mert azt bizonyítja, még a felsőházban is természetes, hogy egy-egy csapat pályája alkalmatlan egy igazi nagy derbire. Mi lesz itt, amikor nemcsak kötelező lesz az európai szabvány, hanem kőkeményen számon is kérik a szabályok betartását? Még belegondolni is rossz. Nagy úr a tévé, meg a pénzhiány, én pedig áldom a sorsot, amiért még tanúja lehettem annak, hogy a futballnál nincs nagyobb úr.