Törő szerint

A rendkívül izgalmas záró bajnoki forduló után a Ferencváros nyerte meg a labdarúgó-bajnokságot, miután 3-1-re legyőzte a Debrecent. A bajnoki arany szempontjából döntő másik találkozón az Újpest nem bírt az MTK-val – 1-1 lett az eredmény –, így a második helyre szorult.

Volt csapatom csak a második lett, lecsúszott az elsőségről, de azt hiszem, néhány hónappal ezelőtt, akár még a rájátszás megkezdésekor is, nagy pénzeket lehetett volna keresni egy lila-fehér ezüsttel. Nem hiszem ugyanis, hogy bárki fogadott volna arra, hogy az utolsó forduló utolsó perceiben is marad még remény arra, hogy a fiatal Mészöly Géza – akinek a szakmai munkája és elhivatottsága előtt kalapot emelek – akár bajnokságot ünnepelhessen a csapatával. Azt nem mondom, hogy elfáradtak a srácok, mert a magam példájából is tudom, hogy egy ilyen ki-ki meccsre a halottak is feltámadnak. Elcsépelt frázis, amit mondok, de az volt az érzésem, a nagy lehetőség szinte megbénította a csapatot. Meggyőződésem, ha képesek lettek volna a Fradi elleni Megyeri úti formának akár a felét nyújtani, akkor gond nélkül, gólokkal nyerik meg a meccset, s így a bajnokságot is. Maradt az ezüst, amelynek – biztos vagyok benne – önmagában is nagyon lehet örülni, ráadásul megnyitotta a lehetőséget a nemzetközi szereplésre, ami a dicsőségen túl pénzt is hozhat a klubnak.
A Fradi ellenállhatatlan volt az Üllői úton, s nekem bizony eszembe jutott, hogy vajon hol volt ez a tűz a játékosokból a rájátszás során? A Debrecentől többet vártam, az volt az érzésem, őket is összenyomta a teher meg az a lehetőség, hogy a klub történetének első bajnoki címét ünnepelhetik. S mindez éppen a nagy vetélytárs otthonában, az Üllői úti gyepen történt. Mindenesetre nem lett volna akármi, ha Szenteséknek adta volna át a ligaelnök a bajnoki serleget… A Fradit azonban ezen az estén nem lehetett legyőzni, így aztán a több jó csapat közül végül az nyert, amelyik a szurkolói létszámával is fel tudja venni a küzdelmet a BL-ben szereplő csapatokkal.