Kezdetben voltak az amatőrök és a nagyon amatőrök az olimpiákon. Az első athéni nyári játékokon, 1896-ban Hajós Alfréd és a nála több perccel később célba érő egyformán a sport öröméért versenyzett. Száznyolc évvel később, a második athéni olimpián már a döntő többség professzionális, komoly kvalifikációs sorozaton harcolta ki a szereplést, de azért akadnak még, akik az egykori amatőrök lelkesedését képviselik. A sydneyi olimpián híressé vált egyenlítői guineai úszó, Eric Moussambani, aki négy éve szinte fuldokolva tette meg közel két perc alatt gyorsúszásban a száz métert, ismét rajthoz állhat. Az 1100 lakosú csendes-óceáni sziget, Tonga íjászaitól sem retteg a világ. A 43 éves Sifa Taumoepeau és a 23 esztendős Robert Elder eddig nem sok versenyen szerepelt életében. Az üzletember Taumoepeau, aki hat éve szeretett bele a sportágba, míg Elder három esztendeje kezdett íjászattal foglalkozni.
A többség persze a csúcsra tör, s nem a részvétel öröméért indul. A professzionalizmus megtestesítői az amerikaiak, akik mindenben a tervszerű tökélyre törekednek. Az már korábban nyilvánosságra került, hogy az amerikaiak igyekeznek majd megnyerni a nemzetek nem hivatalos pontversenyét, és legalább száz dobogós helyezéssel az éremtábla élén szeretnének végezni az athéni olimpián. Mindehhez nem hiányzik a háttér sem.
Jim Scherr, az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC) ügyvezető igazgatója bejelentette: a felkészülésre a négyéves ciklus alatt 174 millió dollárt (mintegy 35 milliárd forint) fordítottak. Ebből az állami támogatás 166 millió volt, amihez az USOC saját bevételeiből 8 milliót tett hozzá. A sikeres versenyzők eredményességi jutalma viszonylag szerény, a bajnok 25, az ezüstérmes 15, a bronzérmes 10 ezer dollárt kap, igaz, a legkomolyabb bevételt a sikerek után kötött egyéni szerződésekkel érhetik el a sportolók.
A versenyzők mellett az USOC sajtószolgálatának munkatársai is felkészültek a játékokra: a bizottság sajtórészlege 65 fős. „Valamennyi sportágnak, férfi és női szakágnak külön sajtófőnöke van” – mondta Bob Condron igazgató. Az NBC televíziós központ egyedül háromezer munkatárssal dolgozik.
De a sikeres szereplésért még a nem kifejezetten sportnagyhatalomnak számító országok is megtesznek mindent. Ausztria, amely inkább a téli játékokon remekel, honosított versenyzőkkel erősített. A 74 tagú küldöttségből 13-an nem Ausztriában születtek, s ez 17,6 százalékos arány. A triatlonos Kate Allen ausztrálként kezdte sportolói pályafutását, majd az 1995-ös kitzbüheli világbajnokságon megismerkedett későbbi férjével és menedzserével, Marcel Diechtlerrel, így lett aztán osztrák útlevél birtokosa. A pár amúgy Tirolban él. Az asztaliteniszező Liu Jia és Chen Weixing kínai, de hazájukban nem lennének élversenyzők, ezért váltottak országot. A tekvondós Tuncay Caliskan Sydneyben negyedik volt, és még gyermekként szüleivel hagyta el Törökországot. Mirna Jukic Európa-bajnok úszó Újvidékről települt át. Lubos Cikel és Radovan Valach szlovák birkózók két éve kaptak állampolgárságot.
A 216 fős magyar csapat ennek az összegnek a töredékét sem költhette a felkészülésre, miként – bár honosított sportolók nálunk is találhatók – a küldöttség zöme a hazai nevelőmunkát dicséri.
Tudósok figyelmeztetnek az atomháború növekvő veszélyére
