Árnyékboksz

Újságíróként hivatalból azt mondom: az élet minden területén vesszenek a titkok, váljanak nyilvánossá a közérdekű adatok, derüljön fény a viszszásságokra, ütközzenek az álláspontok, éljen a demokrácia! Aztán amikor elolvastam, miket mondogat oda egymásnak a magyar ökölvívás két karizmatikus alakja, az olimpiai, amatőrként és profiként is világ- és Európa-bajnok Kovács István, valamint a hazai szakszövetséget bő egy évtizede irányító Csötönyi Sándor, kissé revideáltam a nézeteimet. No, nem a titkok és a visszásságok védelmében, hanem az üzengetések, a vélt vagy valós sértések-sértődések ellenében. Mert utóbbiak alaptermészete, hogy elkendőzik a lényeget, s önmagukban olyan feszültséget gerjesztenek, amely megakadályozza az alapprobléma feloldását. A felek előadták álláspontjukat a tévében, jómagam is beszéltem velük telefonon, fejenként bő félórát, s ennek alapján, no, meg a bunyó érdekében választom a nehezebb utat. A könnyebb ugyanis az lenne, ha néhány indulat szülte szaftos beszólást kiszemezgetnék a népszerű Kokótól és Csötkétől, aztán már gépelném is be a viszonválaszt, hadd durranjon a sztori.
Pedig a sztori nem olyan nagy. Csötönyi Sándor 1996 óta elnöke a Magyar Ökölvívó-szövetségnek (MÖSZ), habitusa közismert, egy személyben irányítja a sportágat. Ellenzéke nincs, vagy ha van, nem mer megszólalni. Az elnökségben szponzorok ülnek, ők biztosítják a fennmaradást, mert az állami támogatás, mint tudjuk, sokra nem elég. Szakmai téren túlzás lenne kapkodásról beszélni, Szántó Imre 1988-tól 2004-ig vezette a válogatottat, azóta idősebb Balzsay Károly a szövetségi kapitány. Kovács, majd Erdei hozta a nagy győzelmeket, Nagy Jani, Balzsay, Kótai, Káté vagy a két Bedák fivér a többi érmet, a korosztályos és női sikerekről nem beszélve. Ez az amatőr vonal, azóta a sporttörvény értelmében a hivatásosok is betagozódtak a MÖSZ-be, tehát papíron náluk is Csötönyi az úr. Ezalatt Kovács István korszakos amatőrdiadalok után 1997-ben elment profinak, 2001-re eljutott a vb-címig, 2002-ben letette a kesztyűt. Üzletember, étterem-tulajdonos, továbbtanul, televíziós, sőt már rádiós műsorvezetőként is dolgozik, közben 2003-tól 2004-ig a MÖSZ menedzserigazgatója. Ebbéli tevékenysége nehezen megfogható, talán a poszt is üres, ezért Szántó távoztával ő is ment. A profiknál vágott bele sportdiplomáciai karrierbe, 2004-ben a WBO világszervezet alelnökének, másfél hete a MÖSZ hivatásos tagozata szakmai bizottsága elnökének választották. E minőségében kellene együtt dolgoznia Csötönyivel.
S itt jön a csavar a történetbe. Kokó azon kapja magát, hogy az eddig illegalitásban tevékenykedő Csötönyi-ellenzék szószólójává lesz. Először korábbi klubja, a Vasas vezetői keresik meg, akik összekaptak a MÖSZ-vezetővel az állami műhelytámogatások elosztásán. Kérik, legyen elnök. Kovács azt mondja, nem, nincs rá ideje, de elnökségi tagként szívesen belelátna a lapokba. Ám a pakli Csötönyinél van, aki az egykori klasszis hangsúlyozott segítő szándékában riválisai ármánykodását látja. Verbális pofonok, mélyütések csattannak, a lavina elindul, kérdés, hogy a jövő szombati közgyűlésen megáll-e. Csötönyi hangsúlyozza, ugyanazon a térfélen áll, mint Kovács, de közben beszerzi a nemzetközi amatőrszövetség állásfoglalását, amely nem enged komoly pozícióba profiknál is tevékenykedő vezetőt. Javaslata szerint Kokó legyen tiszteletbeli elnökségi tag. Kovács a demokráciát emlegeti, Európát és a 21. századot, amelyben nem úgy működnek a döntési mechanizmusok, mint a MÖSZ-ben.
Most itt tartunk. Kovács elismeri, momentán sem ő, sem más nem alternatívája Csötönyinek, maradjon ő az elnök, de legyen átlátható a szövetség munkája. Kérdés, a közelmúlt kesztyűzései után beéri-e ennyivel az egyik fél, illetve hajlandó-e ennyit engedni a másik?