– Kétségkívül, főleg ha azt nézzük, hogy a tizenhat és a nyolc között, majd az elődöntőben is csak a döntő játszmában kerekedtek felül a soros ellenfelükön.
– Ezért is mondtam, hogy a fináléba jutást is értékelni kell. A nyolcaddöntőben, ahol még csak három nyert szettre játszottunk, az első játszmát elbuktuk, és a másodikban az ellenfelünknek öt labdája is volt a 2:0-hoz. Nem tudom, ilyen hátrányból fordítottunk volna-e.
– Egyetért azzal, hogy az igazán kínos mégis az elődöntő elvesztése lett volna? Elvégre női csapatunk legfiatalabb tagja, a tizenkilenc éves Madarász Dóra és alkalmi, még fiatalabb holland partnere az Eb talán legnagyobb meglepetését okozva keveredett el a legjobb négyig. S ott is közel álltak a még nagyobb szenzációhoz.
– Inkább azt mondom, kétségkívül bosszantó lett volna kikapni tőlük, azzal együtt, hogy egy Eb-elődöntőben már bármi megtörténhet. Tény, majdnem ki is kaptunk. Dóriék annyira kellemetlen stílusban játszottak és olyan pontosan, hogy egyszerűen nem találtuk a játékuk ellenszerét, csak a meccs legvégén. S azt mindenképpen jegyezzük meg, hogy a magyar asztalitenisznek nagyon jól jött Dóri bronzérme is, amit a hozzáállása, az edzésmunkája alapján meg is érdemelt.
– A Tóth, Póta páros pedig, amely 2008-ban már volt Európa-bajnok, a tavalyelőtti és a tavalyi bronza után feljebb lépett egyet a dobogón. Jövőre megint meglesz az arany?
– Harmincnyolc évesen ennyire egyelőre nem nézek előre. Annyi biztos, hogy jövő májusig a válogatott rendelkezésére állok, mert a világbajnokságon mindenképpen szeretnék indulni egyesben, és persze Ginával párosban is.
