– Azért maradjunk még itt néhány gondolat erejéig. A BL-címvédő montenegrói Buducsnoszt Podgorica idénre jelentősen meggyengült, a talán a legerősebb keretet felvonultató román Oltchim Valcea az anyagi csőd szélén ingadozik, a korábbiakkal ellentétben nincs sem bombaerős orosz, sem német csapat, a Hypo is csak önmaga gyenge mása. Az ETO persze az ETO – de kijelenthetjük, hogy hígabb a BL-mezőny, mint tíz-tizenöt esztendeje?
– Az tény, hogy ha most végignézek mondjuk a Valceán, azt látom, mindenféle nációból alakul ki a kezdőhetese, ezért soha nem lehet olyan egységes, mint a Ferencváros. Az egység a mi fő fegyverünk. A Győr persze nagyon erős, és bennünk ki is alakult egy ETO-fóbia, de ezt le kell vetkőznünk, közelebb vagyunk egymáshoz, mint voltunk mondjuk egy éve. Szóval nincs verhetetlen ellenfél a mezőnyben, míg korábban például a Bojana Popovics-féle Slagelsét annak tekintettem. Persze, egészen más lett, nagyon felgyorsult a játék, igazán nagy egyéniségből viszont szerintem kevesebb van. Ma könnyebben kikiáltanak valakit világsztárrá, korábban ezzel a minősítéssel nem nagyon dobálóztak.
– Mintha a játékvezetés is kalkulálhatóbb lenne, mint másfél-két évtizede. Emlékszik például arra, 1995-ben, éppen Volgogradban mit műveltek a svéd bírók a Fradival?
– Hogyne emlékeznék. Akkoriban Oroszországba, de a Hypóhoz is úgy jártunk, hogy eleve tudtuk, a bíróktól nem sok jóra számíthatunk. Ma viszont már minden meccset közvetítenek a tévéadók, nem lehet láthatatlannak maradni. Szerencsére minden kiderül.
– A szezon végére esetleg az is, hogy igaza volt Dragan Adzsicsnak, a Buducsnoszt edzőjének, amikor titkos esélyesként említette a Ferencvárost?
– Maradjunk ennél: esetleg.
