Küldöttségünk látogatást tett az újvidéki magyarság központjában, ahol a szívélyes fogadtatás mellett a házigazdák azzal az ajánlattal szolgáltak: ha bármiben segíthetnek, csak szóljanak a mieink. Szóltak is. A vírusfertőzésből lábadozó Görbicz Anita ugyanis úgy érezte, felépülését jelentősen felgyorsítanák a hazai ízek, és kívánságát parancsnak tekintették. Húslevest és grízes tésztát ebédelhetett, és már e lehetőség felcsillanása kisebb csodát tett vele. A délelőtti edzésen, focizás közben például droppból, jó húsz méterről akkora gólt rúgott, hogy azt az év végi összefoglalókban is mutogatnák. Mivel azonban kamera nem volt jelen – no meg persze egyéb okból is –, abban bíztunk, hogy este az ügyesebb végtagjával többször megismétli e jelenetet.
Már csak azért is, mert Tomori Zsuzsanna egymeccses eltiltása természetesen érvényben maradt. E várható rossz hír mellett váratlanul jól jött a napi nyitómeccs 25–25-ös döntetlenje, amivel az oroszok és a spanyolok is megrekedtek három ponton. Azaz matematikai ténnyé vált: ha a mieink nyernek, hat pontjukkal biztos elődöntősök.
A románokról persze tudtuk, hogy nem adják olcsón a bőrüket. Ők is a négybe vágytak, de számukra a magyarok legyőzése még szabadidős tevékenységként is bőven elegendő ösztönző. Ez kezdetben leginkább Ungureanu kapuson érződött, pedig ő hosszú ideig légióskodott nálunk, esetében még a honosítás lehetősége is felvetődött. Ha a szándékot tett követte volna, Újvidéken nem kapkodja és rugdalja ki a mieink próbálkozásait. Csakhogy egy ideig megtette, és ennél is jobban rongálta a kedélyállapotunkat, amikor Manea előre megfontolt szándékkal, pontosan kivezetett ütéssel, a labdaszerzés halvány esélye és célja nélkül leterítette Bulath Anitát. Két percet kapott érte, de ha nincs olyan terv, hogy a sportágat a labdajátékok táborából a küzdősportokéba kellene átirányítani, akkor az efféle profi mészárosmunkáért mérlegelés nélküli piros lap járna.
Aztán egyszerre minden gondunk, dühünk, keserűségünk elillant, mert parádézni kezdett a magyar válogatott. Kiss Éva halmozta a bravúrokat, a védők a blokkok mellett olyan szereléseket mutattak be, hogy az két egyenlő fél esetén példátlan. Ám a szünet után már nem is volt egyenlő a két fél. Elöl Görbicz bizonyította, hogy ha jól is focizik, ezerszer jobban kézilabdázik, a szélsők befutásaikkal, a középső emberek betöréseikkel kergették kétségbeesésbe és önemésztésbe a románokat. Akik épp csak a fehér zászlót nem tűzték ki, de húsz lőtt gól alatt maradva, feltétel nélküli fegyverszünetet kötöttek.
