Küldöttségünk látogatást tett az újvidéki magyarság központjában, ahol a szívélyes fogadtatás mellett a házigazdák azzal az ajánlattal szolgáltak: ha bármiben segíthetnek, csak szóljanak a mieink. Szóltak is. A vírusfertőzésből lábadozó Görbicz Anita ugyanis úgy érezte, felépülését jelentősen felgyorsítanák a hazai ízek, és kívánságát parancsnak tekintették. Húslevest és grízes tésztát ebédelhetett, és már e lehetőség felcsillanása kisebb csodát tett vele. A délelőtti edzésen, focizás közben például droppból, jó húsz méterről akkora gólt rúgott, hogy azt az év végi összefoglalókban is mutogatnák. Mivel azonban kamera nem volt jelen – no meg persze egyéb okból is –, abban bíztunk, hogy este az ügyesebb végtagjával többször megismétli e jelenetet.
Már csak azért is, mert Tomori Zsuzsanna egymeccses eltiltása természetesen érvényben maradt. E várható rossz hír mellett váratlanul jól jött a napi nyitómeccs 25–25-ös döntetlenje, amivel az oroszok és a spanyolok is megrekedtek három ponton. Azaz matematikai ténnyé vált: ha a mieink nyernek, hat pontjukkal biztos elődöntősök.
A románokról persze tudtuk, hogy nem adják olcsón a bőrüket. Ők is a négybe vágytak, de számukra a magyarok legyőzése még szabadidős tevékenységként is bőven elegendő ösztönző. Ez kezdetben leginkább Ungureanu kapuson érződött, pedig ő hosszú ideig légióskodott nálunk, esetében még a honosítás lehetősége is felvetődött. Ha a szándékot tett követte volna, Újvidéken nem kapkodja és rugdalja ki a mieink próbálkozásait. Csakhogy egy ideig megtette, és ennél is jobban rongálta a kedélyállapotunkat, amikor Manea előre megfontolt szándékkal, pontosan kivezetett ütéssel, a labdaszerzés halvány esélye és célja nélkül leterítette Bulath Anitát. Két percet kapott érte, de ha nincs olyan terv, hogy a sportágat a labdajátékok táborából a küzdősportokéba kellene átirányítani, akkor az efféle profi mészárosmunkáért mérlegelés nélküli piros lap járna.
Aztán egyszerre minden gondunk, dühünk, keserűségünk elillant, mert parádézni kezdett a magyar válogatott. Kiss Éva halmozta a bravúrokat, a védők a blokkok mellett olyan szereléseket mutattak be, hogy az két egyenlő fél esetén példátlan. Ám a szünet után már nem is volt egyenlő a két fél. Elöl Görbicz bizonyította, hogy ha jól is focizik, ezerszer jobban kézilabdázik, a szélsők befutásaikkal, a középső emberek betöréseikkel kergették kétségbeesésbe és önemésztésbe a románokat. Akik épp csak a fehér zászlót nem tűzték ki, de húsz lőtt gól alatt maradva, feltétel nélküli fegyverszünetet kötöttek.
A 25–19-es diadalt követően Görbicz Anita elárulta, hogy először is saját magát kellett legyőznie: „Egy ideig még azért küzdöttem, hogy aminek bent kell maradnia, az bent is maradjon, féltem is, hogy nem lesz elég erőm, de a csapat segített. Kiss Évi és a védekezésünk csodálatos volt, most már nem állhatunk meg.” Kapusunk azért megállt egy pillanatra, hisz úgy fogalmazott: „Ez volt életem eddigi legfontosabb mérkőzése, örülök, hogy győzelemhez segíthettem a csapatot.” Szucsánszki Zita még egy olvasatát adva a sikernek, kijelentette: „Évi iszonyatosan jól védett, Görbe is szenzációs volt, Triscsuk is rengeteget tett védekezésben. Tomori Zsuzsiért is küzdöttünk, mert nagyon igazságtalannak tartottuk az eltiltását, ez is erőt adott.” Karl Erik Böhn szövetségi kapitány is okkal lelkendezett: „Hittünk a győzelemben, motiváltak voltunk. Fantasztikusan védekeztünk, elöl pedig okosan, az idővel is játszva támadtunk. Nagyon büszke vagyok a lányokra.”
Talán nem is tudja, mennyire az lehet. Hisz az ötszörös Európa-bajnok norvégok számára minden világversenyen alapkövetelmény a négy közé jutás, de a mieinknek Eb-n ez 2004-ben sikerült legutóbb. Akkor harmadikként zárt a csapatunk, most nem biztos, hogy ennyivel beérnénk. „Görbe” is azt vallja, most már nem állhatunk meg, grízes tésztából pedig kimeríthetetlennek mutatkoznak a tartalékok.
Hitből és lendületből nem különben.
Női Európa-bajnokság, II-es középdöntő csoport, 2. forduló:
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 25–19 (14–12)
Újvidék, játékvezetők: Gousko, Repkin (fehéroroszok).
MAGYARORSZÁG Herr, Kiss (kapusok), Bódi, Bulath, Görbicz 6 (1), Klivinyi 1, Kovacsics 1, Kovacsicz 4, Rédei-Soós, Szabó, Szamoránsky 2, Szekeres, Szucsánszki 3, Triscsuk 1, Vérten 7, Vincze. Szövetségi kapitány: Karl Erik Böhn
ROMÁNIA Smedescu, Tolnai, Ungureanu (kapusok), Bradeanu 1, Curea, Dinca 1, Geiger 1, Manea, Meirosu 1, Neagu 6, Nechita 6, Paraschiv, Pintea, Stanca 3, Tacalie, Vadineanu. Szövetségi kapitány: Gheorghe Tadici.
