A 25–19-es diadalt követően Görbicz Anita elárulta, hogy először is saját magát kellett legyőznie: „Egy ideig még azért küzdöttem, hogy aminek bent kell maradnia, az bent is maradjon, féltem is, hogy nem lesz elég erőm, de a csapat segített. Kiss Évi és a védekezésünk csodálatos volt, most már nem állhatunk meg.” Kapusunk azért megállt egy pillanatra, hisz úgy fogalmazott: „Ez volt életem eddigi legfontosabb mérkőzése, örülök, hogy győzelemhez segíthettem a csapatot.” Szucsánszki Zita még egy olvasatát adva a sikernek, kijelentette: „Évi iszonyatosan jól védett, Görbe is szenzációs volt, Triscsuk is rengeteget tett védekezésben. Tomori Zsuzsiért is küzdöttünk, mert nagyon igazságtalannak tartottuk az eltiltását, ez is erőt adott.” Karl Erik Böhn szövetségi kapitány is okkal lelkendezett: „Hittünk a győzelemben, motiváltak voltunk. Fantasztikusan védekeztünk, elöl pedig okosan, az idővel is játszva támadtunk. Nagyon büszke vagyok a lányokra.”
Talán nem is tudja, mennyire az lehet. Hisz az ötszörös Európa-bajnok norvégok számára minden világversenyen alapkövetelmény a négy közé jutás, de a mieinknek Eb-n ez 2004-ben sikerült legutóbb. Akkor harmadikként zárt a csapatunk, most nem biztos, hogy ennyivel beérnénk. „Görbe” is azt vallja, most már nem állhatunk meg, grízes tésztából pedig kimeríthetetlennek mutatkoznak a tartalékok.
Hitből és lendületből nem különben.
Női Európa-bajnokság, II-es középdöntő csoport, 2. forduló:
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 25–19 (14–12)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!