A továbbjutásunkat már semmilyen veszély nem fenyegeti, ugyanis két győzelmünkkel és az egyiptomiak Algéria elleni pontszerzésével megváltottuk a belépőjegyet a legjobb 16 közé, azonban nem mindegy, hogy a csoport harmadik vagy negyedik helyén továbbjutva tesszük-e ezt meg. A nyolcaddöntőben biztosan a szerb–szlovén–lengyel hármas valamelyikével meccselünk. Ha győztesen kerülnénk ki ebből a párharcból, akkor a Dánia–Tunézia, vagy az Oroszország–Brazília meccsek túlélőjét sodorja az utunkba a szél. Ha a csoport harmadik helyén végzünk, akkor valószínűleg Dániát, ha a negyediken, akkor esélyes, hogy Oroszországot. Nem mindegy. A legnagyobb hazai sportportál rá is harapott a témára, és már meg is szavaztatta olvasóit. A kézibarátok többsége azt az álláspontot képviseli, hogy fel kell adni az algériai meccset, hogy egy sikeres nyolcaddöntő esetén elkerüljük a világ egyik legjobbjának számító dánokat.
Mocsai Lajos a vb előtt tett ígéretéhez hűen továbbra is minden meccsen a győzelmet célozza meg. A fotelszakértők persze már most biztosak benne, hogy a kapitány a horvátok elleni mérkőzést szinte teljesen, a spanyolok ellenit pedig a második félidő végén áldozta fel az egyenes kieséses szakasz oltárán. Ha Mocsai az olimpián látott formaidőzítésre bazíroz, akkor utóbb mindenki megbocsátja neki ezt a két vereséget, abban azonban biztosak lehetünk, hogy ha a szövetségi kapitány szavát adja, hogy teljes erőbedobással játszunk, akkor szó sem lehet lazsálásról. Az esetlegesen lazázó magyar válogatottra készülő algériaiak számára tehát fordítottan sülhet el a „titkos magyar csel”.
No, de ugorjunk inkább vissza a jelenbe, mely diadalmenet helyett kemény próbatételt ígér. Szombat esti ellenfelünk ugyanis Afrika második számú csapata, a tavalyi kontinensbajnokság döntőjében szűken maradt csupán alul Tunéziával szemben. Az észak-afrikaiak legjobb vb-eredménye egy 13. helyezés még 2001-ből, két évvel ezelőtt pedig a 24. helyen végeztek. Több játékos az igen erős francia pontvadászatban edződik, szóval illik nem félvállról venni a mérkőzést. Legutóbb tavaly játszottunk Algériával, Gyöngyösön 29–18-ra nyertünk a legjobbját nélkülöző csapat ellen.
Összesített mérlegünk Algéria ellen: 12 mérkőzés, 10 győzelem, 2 döntetlen (327–229)
Bizony, nem csupán a Magyarország-Algéria mérkőzést közvetítő televíziós csatorna szakkommentátoraiban vetődött fel, hogy nem tökéletes a világbajnokság lebonyolítási rendje. Szombaton különböző fórumokon megkezdődött a számolgatás, és egyre vadabb összeesküvés-elmélet látott napvilágot. E szerint a magyaroknak semmi mást nem kell tenniük, mint elveszíteni az utolsó csoporttalálkozót, megnyerni a nyolcaddöntőt, és egyből jöhetnek is az oroszok (vagy a brazilok) a dánok (vagy a tunéziaiak helyett) a legjobb 16 között.
Lékaiék nem dolgoztak a meglepetéspárti sajtómunkások keze alá. Algéria válogatottunk számára előzetesen a móresre tanítandó kategóriába kapott besorolást, az afrikaiak motivációja ugyanakkor nem volt lebecsülendő, hiszen ők kizárólag pontszerzéssel juthattak tovább a hatos csoportból. Ennek megfelelően helyenként ügyesen alkalmazták a két zavarós, nyitott védekezést a meccs egyes szakaszaiban, sőt emberelőnyben már a félpályánál letámadták a mieinket. Eleinte csupán tapadtak ránk, a 10. percben pedig átvették a vezetést, ami úgy felbőszítette a zöld mezben játszó magyarokat, hogy azonnal kivágtak egy 10-2-es rohamot.
Az előzetes megbeszélés szerint a spanyolok ellen is jó formában repkedő Tatai védhetett az első félidőben, Mikler pedig megkapta a második fél órát. Egyikükre sem lehetett panasz: ketten együtt összehoztak a meccs végére egy világbajnokságon kalaplengetésre méltó 40 százalékos védési mutatót. Támadásban a korábban kritizált hétméteresek kivételével nem sikerült hasonlót produkálnunk, ugyanis hiába vezettünk többször is 8-9 góllal a második játékrészben, az ellenfél mindannyiszor visszajött a pokolból sűrűsödő technikai hibáinknak hála. Intő jel a tíz felett jegyzett eladott labdák száma, és a nagy különbség tudatában látványosan lankadó koncentráció. A győzelem persze egy percre sem forgott veszélyben, sőt a meccs emberét is mi adtuk a hosszú idő után végre nagyot játszó Ancsin Gábor személyében.
A mérkőzést követően Mocsai Lajos burkoltan üzent a papírforma borulásában reménykedőknek. Szavai egybecsengenek a látottakkal: tisztességesen nyert a magyar válogatott, melynek egyelőre nem kell foglalkoznia dánokkal, tunéziaiakkal, oroszokkal és brazilokkal. Egyetlen csapat van jelenleg a vébén, melynek ízekre kell szedni a taktikáját a hétfő esti nyolcaddöntőig. Lengyelországé.
Férfi vb, D-csoport, 5. forduló:
MAGYARORSZÁG-ALGÉRIA 29-26 (14-8)
Madrid, játékvezetők: Nakevszki,Nikolov (macedónok)
MAGYARORSZÁG: Mikler, Tatai (kapusok), Ancsin 5, Harsányi 5 (2), Iváncsik G. 1, Krivokapics 1, Lékai 5, Mocsai 1, Nagy K. 4, Nagy L. 3, Putic, Schuch, Szöllősi 2, Vadkerti 1, Zubai 1. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.
ALGÉRIA: Kerbouche, Bousmal (kapusok), Benali 2 (2), Berkous 6, Berriah, Boudrali 1, Boultif 2, O. Chehbour 3, R. Chehbour 3, Cheikh, Daoud 5, Hamoud, Kaabeche, Mokrani, Rahim 1, Zouaoui 2 (1). Szövetségi kapitány: Salah Bouchekriou.
Kiállítások: 12, ill. 12 perc.
Hétméteresek: 2/2, ill. 4/3.