Szurkolók közt a válogatott meccsek kapcsán rendre előjön a kérdés, hogy miért teljesít gyengébben egy külföldön stabilan játszó magyar játékos. Ennek kapcsán Lisztes Krisztián, a Ferencváros, VfB Stuttgart és a Werder Bremen korábbi játékosa a Nemzeti Sport Online-nak adott interjújában azt válaszolta, hogy „ezt nem kell elkülöníteni, mert két különböző csapatról van szó”. „Mindkettőnél adott egy bizonyos taktikai hadrend, egy stílus, tehát ez nagyon összetett téma. Nem azért játszik az ember a válogatottban gyengébben, mert nem akar, vagy nem megfelelő a hozzáállása, hanem azért, mert ez a csapat sok esetben más játékerőt képvisel, mint a klubja. Mások az ellenfelek, mások az elvárások” – folytatta Lisztes.
A budapesti zöld-fehérek egykori kedvence úgy véli, hogy egy profi játékosnak ezen a szinten el kell bírnia a nyomást: „A válogatottnál is létezik egyfajta pozitív nyomás, persze arról már lehet vitatkozni, hogy az aktuális csoportellenfelek fényében mennyire reális célokat tűzünk ki magunk elé.”
Nemrég Huszti Szabolcs – akit a közvélemény egy része követel vissza a válogatottba – azt nyilatkozta, hogy ő valószínűleg már nem lesz többet válogatott. Lisztes ezzel kapcsolatban azt mondta már az ő idejében is voltak olyanok, akik nem hittek a továbbjutásban, ezért nem jöttek a nemzeti tizenegyhez. Ő azonban mindig hitt abban, hogy van esély egy Eb- vagy vb-szereplésre. Lisztes Krisztián talán 10 évvel ezelőtt a 2004-es Eb-selejtezőin volt a legközelebb a kijutáshoz, de Maris Verpakovskis vezetésével a lettek megálljt parancsoltak.
A szurkolók úgy vélik, hogy a külföldön játszó játékosaink közül egy párnak azért illene húznia a válogatott szekerét, mégse teszik. Lisztes szerint azért volt jó meccse Szalai Ádámnak és Dzsudzsák Balázsnak is, de azt leszögezte „ő [Dzsudzsák] sem az a játékos, aki belemegy a kemény párharcokba – nem egy Gattuso-típusú védekező középpályás, akitől azt látjuk, hogy megeszi az ellenfelet.”
Sokan hiteltelennek tartják a labdarúgásban jártas és hirtelen előbukkanó megmondóemberek véleményét, mert a legnagyobb részük nem élhetett át kijutást világversenyre. Lisztes véleménye ezzel szemben az, hogy „Király Gabinak, Dárdai Palinak és nekem, akik elég sokáig kint játszottunk külföldön, megvan a tapasztalatunk és a rálátásunk, hogy edzésmódszerekben vagy hozzáállásban milyen különbségeket tapasztaltunk.”
