Aztán következik az a fázis, amelyet Tomori Zsuzsanna így jellemzett: „Egymás utáni négy mérkőzésen százszázalékos teljesítményt kell nyújtanunk, akkor bejuthatunk a legjobb négybe. Ez tavaly, az Európa-bajnokságon sikerült, akkor harmadikok lettünk, és a csapat hangulata most is az egy évvel ezelőttit idézi, ez mindenképpen biztató.”
Jó kedvért és mosolyokért persze nem jár érem, csupán győzelmekért, így Tomori nyomán nézzük, kikkel szemben kellene azokat megszerezni!
Jövő csütörtökön a románok, pénteken a németek ellen zárja együttesünk a csoportküzdelmeket, ha mindkétszer nyer, szinte biztosan elsőként. Ennek jutalma az lenne, hogy a nyolcaddöntőben a C csoport negyedikje jönne szembe, minden valószínűség szerint Angola. A velünk egy ágon lévő nagybecskereki hatosból ugyanis a norvég, spanyol, lengyel, angolai négyes toppanhat be a kieséses szakaszra Újvidékre. Reméljük, a norvégok nem szórakoznak az első körben, így az élen zárnak, azaz szinte biztosan elkerüljük őket (hogy beléjük akadjunk, ahhoz negyedikként kellene végezni, azaz dehogy kellene).
A spanyolok vb- és olimpiai bronzérmesek, ennek dacára még mindig hajlamosak vagyunk őket picit lesajnálni, pedig „mérgezett egér” típusú, rohanós, lüktetős, nyughatatlan kézilabdájuk szinte minden statikusabb riválist felőröl. A lengyelekkel pedig azért tanácsos vigyázni, mert új generációjuk sokkal dinamikusabb a réginél – bár utóbbiból is megmaradt a gólgyáros Karolina Kudlacz –, és a selejtezőben simán ejtették ki a svédeket.
Ha a mieink csoportelsőként vagy -másodikként lépnek tovább, és túlélik a nyolcaddöntőt, akkor a nyolc között az A csoport elsőjét vagy másodikját kapnák, tehát Montenegrót vagy Franciaországot, esetleg Hollandiát vagy Koreát. Esélyt latolgatni azonban még felesleges, mert az egyenes kiesés – különösen női kézilabdában – mutat rokon vonásokat az orosz rulettel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!