Ugye erre a serlegre nem igaz, hogy könnyebb megszerezni, mint megvédeni? – kérdeztem még a 2013/14-es BL-sorozat rajtja előtt Görbicz Anitát, és az ETO klasszis irányítója vette a lapot, hisz így felelt: ,,Remélem, hogy nem, mert én hét vesztes kupadöntő után nyertem meg tavaly az elsőt, ennél a címvédés nem lehet nehezebb.” A csapat, mintha csak kapitánya szavait követné, veretlenül hatolt be a női szakágban első alkalommal megrendezett Final Fourba, és a szombati elődöntőből is könnyebben billentette ki a dán Midtjyllandot, mint ahogyan azt a 29-26-os végeredmény sejteti.
A mérkőzést percről percre tudósította az MNO, kattintson ide!
A Vardaré a bronz
A Vardar Szkopje szerezte meg a bronzérmet a Final Fourban. A Midtjylland elleni mérkőzésen a macedónok egyszer sem adták ki a kezükből a vezetést, a dánoknak csupán a második félidő elején sikerült utolérni ellenfelüket, fordítani azonban már nem maradt erejük. A Vardar végül 34-31-re győzött, ezzel az övék lett a négyes döntő harmadik helye.
A vasárnapi végjátékban azonban ott állt szemben a Buducnost Podgorica, amellyel az idei középdöntőben 23-23-as és 26-26-os döntetlent ,,szenvedett” az együttes, utóbbi mérkőzés ráadásul arról is emlékezetes maradt, hogy Milena Knezevics lefejelte Görbicz Anitát. Mivel a vétkes szibériai száműzetés helyett csupán két mérkőzésre szóló eltiltást kapott, éppen a fináléra térhetett vissza, és a hazai publikum érthetően harsány füttyszóval és pfujolással fogadta. Közelítsünk optimistán a témához: legalább nem kellett mesterségesen felszítani a harci szellemet, az a szituációtól és önmagától is a csarnok tetejét verdeste, kis híján fel is emelte.
A reakciókból az is kiderült, hogy az amazon típusú beállós, Cvijics a második számú közellenség – de az uralkodó érzelem a meccs első pillanatától kezdve a rajongás, a felhőtlen öröm volt. Annál is inkább, mert miközben Amorimék szárnyaltak, a montenegróiak a 6. percben találtak be először, Neagu és Dalby tartotta bennük a lelket. Bár csak pislákolva, mert az önkívület határán kézilabdázó győriek elöl szétzilálták, hátul feltartóztatták az ellent, gyorsan elérték az emblematikus tucat-féltucat állást, majd szünetben 15-10-zel haladtak a beteljesülés felé.
Az idei BL-sorozat legjobb védőjévé választott Lazovics ráadásul elkövette azt a hibát, hogy tengelyt akasztott Lökével, ezért már az első félidő elején úgy kellett letámogatni, és a folytatást a kispadról, bebugyolált térddel nézte végig. Milena Knezevics szállt be a helyére, akinek támadásban semmi nem jött össze, a szó szoros és átvitt értelmében is blokk alatt játszott, két kiállítása pedig kissé kedély- és idegbeteggé tette, a montenegrói kézilabdázás nagyasszonyával, Bojana Popovics másodedzővel is úgy üvöltött, mintha ő küldte volna le a pályáról.
De akár fejre is állhatott volna, komplett csapatával együtt, az ETO-nak nem akadt ellenszere. Női kézilabdában két komoly fél csatájában szokatlan a lineáris lefolyású mérkőzés, egy-egy csavar általában akad, de a 2014-es BL-fináléból hiányzott. Nekünk persze nem. A Győr 27-21-es diadallal védte meg büszke címét, az össznépi vigasság – pár délszláv hőbörgőt és székdobálót kivéve – már a hajrában megkezdődött. Aztán bizonyára folytatódott, az egyes főút mentén, kivilágos-kivirradatig. A hordágyon távozó Cvijicset is vastaps búcsúztatta.
Hátborzongató érzés magyar csapatot és publikumot örömmámorban úszva látni és ünnepelni a Papp László Sportarénában; remélhetőleg idén nem utoljára éljük meg e csodát, hiszen decemberben hazánkban rendezik a női kézilabda Európa-bajnokságot.
Ambros Martín, a Győr vezetőedzője: A Buducnost volt a BL-középdöntő legjobb csapata, de a legfontosabb pillanatban, a döntőben mi voltunk a legjobbak, sőt szerintem az egész szezonban is. Úgyhogy mindenki megérdemli a gratulációt, természetesen a fantasztikus közönségünk is.
Dragan Adzsics, a Buducnost mestere: A Győr rutinosabb csapat a miénknél, megérdemelt győzelmet aratott, mi ma nem játszottunk azon a szinten, amellyel BL-t lehet nyerni. De jövőre fogunk.
A BL gólkirálynője, Görbicz Anita: Ilyen tökéletes meccset még nem láttam, amilyet most a csapatunk játszott. Minden tervünket száz százalékban megvalósítottuk.
Katrine Lunde, akit a négyes döntő legértékesebb játékosának választottak: Nagyon örülök, de az érdem nem enyém, ilyen csapatban nem olyan nehéz így játszani.
Cristina Neagu, az ellenfél legjobbja: Valahogy nem volt bennünk annyi energia, mint az elődöntőben, ezért nem tudtunk a szokásos színvonalunkon védekezni. A tízezer hazai néző is nagy nyomást gyakorolt ránk, de ez volt a dolga. A Győr kiváló volt, most még jobb csapat nálunk, de a jövő a miénk.
Clara Woltering, a Buducnost német kapusa: Most még picit csalódottak vagyunk, de az egész BL-szezont tekintve minden okunk megvan az örömre. Gratulálok a Győrnek és a rendezőknek is, az első női Final Four nagyon jól sikerült.
