Ez azonban nem ígérkezik egyszerűnek. Még akkor sem, ha az első meccs előtt regisztrált, nem számszerűsíthető hátrányunk eltűnt, előnyünk viszont megmaradt. A magyar keret ugyanis – ellentétben a szlovénnel – a Bajnokok Ligája kölni négyes döntője miatt csupán a felkészülés utolsó hetére és annak sem az első napjára vált teljessé, ráadásul a veszprémiek kilúgozva érkeztek az összetartásra. Most azonban mindenki ott áll a fedélzeten, mindkét oldalon. Azaz majdnem mindenki, és ebből fakad az előnyünk: a rivális még mindig nyögi Uros Zormannak és Miha Zvizejnek a januári, ukránok elleni bunyó miatti eltiltását, a Veszprémbe tartó remek jobbszélső, Gasper Marguc kihagyásának pedig nem ismerjük indokát.
A sérült Stas Skubét és Nenad Bilbiját továbbra is nélkülöző délszlávok az „odavágón” igen kiismerhető támadó játékot nyújtottak, az előttük tornyosuló magyar védőfaltól olykor mintha nem is látták volna a kaput. A másik Skube, Sebastian lecövekelt két gólnál, Dolenec pedig „besült”, egyszer sem talált be, csupán a kilencgólos Gajicot nem sikerült féken tartani, de az ő klasszisát ismerve ez nem puszta szándék kérdése. Azért nem véletlenül jelentette ki Mikler Roland, hogy Velenjében a veszprémi védekezést kell megismételni, azaz 22 gól környékén tartani a szlovénokat, és nagyjából harmincat kell lőni nekik, akkor meglesz a továbbjutás. Ez persze már túl szépen hangzik, de célként nem árt kitűzni az elérhető opciók csúcsát.
Magyar oldalon az okozott riadalmat, hogy már az első félidőben mindkét jobbszélsőnk megsérült, közülük Gulyás Péter járt rosszabbul, Harsányi ellenben szerencsére rohamosan gyógyult és kilenc gólt vágott.
Ami pedig a 25-22-es kiindulási alapot illeti, a kilenc európai párharcból négyben egy, kettőben két gól a differencia az első felvonás után – igaz, nem minden esetben az otthon kezdett együttes javára –, csupán a szerbek intézték el nyolc góllal a cseheket és az oroszok ugyanennyivel a litvánokat. Nem véletlenül vallják félig tréfásan, de félig komolyan a modern kézilabdában, hogy az egygólos győzelem biztos, a kettő fölényes.
A háromgólosra viszont egyelőre ne keressük a jelzőket – ráérünk majd vasárnap este.
