Spanyolország, köszönjük!

A labdarúgás történetében véget ért egy korszak: a futballvilág trónján ülő spanyol válogatottat hat év után letaszítják a trónról.

Del Bosque a brazíliai vb-re is a „megszokott” csapatát vitte magával: például a 2008-as Eb-győztes együttesből – akik pályára léptek a döntőn – most is ott van a keretben Casillas, Ramos, Iniesta, Xavi, Fabregas, David Silva, Fernando Torres, Xabi Alonso és Cazorla is.

Ezek a srácok hat év alatt nem felejtettek el focizni. Sokan a motiváció hiányát emlegetik, valamint azt, hogy leáldozott a tiki-takának nevezett játékstílusnak. Valószínűleg egyik feltevés sem igaz, hiszen a spanyolok mindkét csoportmeccsükön mentek előre, az akarással tehát nem volt gond. A spanyolok játéka ugyan lelassult az elmúlt évekhez képest és már messze nem olyan gólveszélyesek, de labdabirtoklásban még mindig nagyon jók (Hollandia ellen 57:43, míg Chile ellen 56:44 volt az arány) és a helyzeteik is megvannak, tehát összességében még mindig „működik” a tiki-taka – a hollandok ellen az első félidőben két-három gólos előnyre is szert tehettek volna, de Chile ellen is megvoltak a ziccereik. Csak amíg ezeket a helyzeteket Torres vagy Villa bevágta korábban, addig mára elérkeztünk oda, hogy Diego Costát kellett honosítani

Összességében megöregedett a csapat és már kevésbé látványos a játékstílus: a passzok ugyanúgy ülnek, mint korábban, de amíg néhány éve minden tizedik passz előre ment – és többnyire gólhelyzetet eredményezett –, addig ez az arány mára drasztikusan lecsökkent, s egyre kevesebb a veszélyes ritmusváltás.

Hogy a szövetségi kapitánynak mi a felelőssége a korai vb-búcsúban? Át kellett volna építenie csapatát a tornára? Egy olyan csapatról beszélünk, mely az elmúlt bő hét évben gyakorlatilag legyőzhetetlen volt. Ahogy Vicente del Bosque is utalt rá a chilei kudarc után: elérkezett a változás ideje.

Bárki is ül majd a spanyol válogatott kispadjára – szinte biztos, hogy lesz váltás –, nem fog unatkozni, lesz dolga bőven. Ugyanis a világ tetejéről csak nagyot lehet esni, és a spanyolok még mindig csak zuhannak, Xaviék pedig ebből az esésből már nem fognak fölállni. Casillas „sérthetetlensége” megkopott, a védelem – mely az elmúlt három világversenyen összesen kapott hatot, most két meccsen hetet – átjáróház, a középpálya motorja, Xavi kiöregedett, előre pedig szükség lesz egy megbízható csatárra is.

A spanyolok még Ausztrália ellen játszanak egyet Brazíliában, aztán mennek haza. Nem kétséges, hogy az utolsó csoportmeccsükön is mindent megtesznek majd a győzelemért egy olyan csapat ellen, mely megszorongatta a hollandokat is. Még egyszer – igaz, szinte tét nélkül – láthatjuk egy korszak legjobb csapatát. Szerintem felejthetetlen élmény lesz.