Spanyolország, köszönjük!

A labdarúgás történetében véget ért egy korszak: a futballvilág trónján ülő spanyol válogatottat hat év után letaszítják a trónról.

Károly Gábor
2014. 06. 19. 11:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Spanyolország címvédőként nem jut tovább csoportjából a Brazíliában zajló világbajnokságon. Egy csoportmeccse még hátravan Ausztrália ellen, de az már kijelenthető, hogy a világ- és kétszeres Európa-bajnok garnitúra felett eljárt az idő.

2008 júliusa óta vezetik a világranglistát – az elmúlt hat évben mindössze háromszor fordult elő, hogy átmenetileg nem a spanyolokkal kezdődött a rangsor. A tavalyi Konföderációs Kupán azonban már látszódott, hogy „megtört” valami: a döntőben a házigazda Brazíliától kaptak ki 3–0-ra. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a Barcelona – melyre Vicente del Bosque a válogatottját építette – 0–7-es összesítéssel búcsúzott a Bajnokok Ligájában a Bayern Münchennel szemben, akkor ez a két kudarc már előrevetítette azt, amit most Brazíliában látunk tőlük.

Hogy megértsük annak a jelentőségét, hogy jelenleg min mennek át a spanyolok és velük együtt a futballvilág, vissza kell mennünk egészen 2006 végéig. Előbb egy Eb-selejtezőn kikapnak Svédországban 2–0-ra, majd az év végén jön egy újabb zakó, ezúttal hazai pályán Románia veri a spanyolokat 1–0-ra. Aztán a következő meccsükön 2007 február 7-én Manchesterben megverik Angliát 1–0-ra, mellyel elkezdődött egy új korszak a világ labdarúgásában.

Ezt követően a brazíliai vb-ig bő hét év alatt lejátszottak 109 meccset, melyek közül 93-at (!) megnyertek és csak nyolcszor kaptak ki. 2008-ban Európa-bajnokok, 2010-ben világbajnokok lettek, majd 2012-ben megvédték az Eb-címüket – melyre korábban nem volt példa. A dél-afrikai vb nyitómeccsét elbukták a csoportjukban, de tétmeccsen legközelebb csak tavaly, a Konföderációs Kupa döntőjében kaptak ki ismét. Maradva a vereségeknél: a spanyolok hét év alatt mindössze háromszor szenvedtek vereséget tétmeccsen: a már említett svájci és brazil zakó mellett 2009-ben szintén a Konföderációs Kupán kaptak ki – az Egyesült Államok győzte le Spanyolországot az elődöntőben. Mivel nincs sok, a fennmaradó öt spanyolverő csapatot is felsorolhatjuk (barátságos mérkőzések): Portugália, Argentína, Olaszország és Anglia után tavaly novemberben Dél-Afrika verte Xaviékat.

Del Bosque a brazíliai vb-re is a „megszokott” csapatát vitte magával: például a 2008-as Eb-győztes együttesből – akik pályára léptek a döntőn – most is ott van a keretben Casillas, Ramos, Iniesta, Xavi, Fabregas, David Silva, Fernando Torres, Xabi Alonso és Cazorla is.

Ezek a srácok hat év alatt nem felejtettek el focizni. Sokan a motiváció hiányát emlegetik, valamint azt, hogy leáldozott a tiki-takának nevezett játékstílusnak. Valószínűleg egyik feltevés sem igaz, hiszen a spanyolok mindkét csoportmeccsükön mentek előre, az akarással tehát nem volt gond. A spanyolok játéka ugyan lelassult az elmúlt évekhez képest és már messze nem olyan gólveszélyesek, de labdabirtoklásban még mindig nagyon jók (Hollandia ellen 57:43, míg Chile ellen 56:44 volt az arány) és a helyzeteik is megvannak, tehát összességében még mindig „működik” a tiki-taka – a hollandok ellen az első félidőben két-három gólos előnyre is szert tehettek volna, de Chile ellen is megvoltak a ziccereik. Csak amíg ezeket a helyzeteket Torres vagy Villa bevágta korábban, addig mára elérkeztünk oda, hogy Diego Costát kellett honosítani

Összességében megöregedett a csapat és már kevésbé látványos a játékstílus: a passzok ugyanúgy ülnek, mint korábban, de amíg néhány éve minden tizedik passz előre ment – és többnyire gólhelyzetet eredményezett –, addig ez az arány mára drasztikusan lecsökkent, s egyre kevesebb a veszélyes ritmusváltás.

Hogy a szövetségi kapitánynak mi a felelőssége a korai vb-búcsúban? Át kellett volna építenie csapatát a tornára? Egy olyan csapatról beszélünk, mely az elmúlt bő hét évben gyakorlatilag legyőzhetetlen volt. Ahogy Vicente del Bosque is utalt rá a chilei kudarc után: elérkezett a változás ideje.

Bárki is ül majd a spanyol válogatott kispadjára – szinte biztos, hogy lesz váltás –, nem fog unatkozni, lesz dolga bőven. Ugyanis a világ tetejéről csak nagyot lehet esni, és a spanyolok még mindig csak zuhannak, Xaviék pedig ebből az esésből már nem fognak fölállni. Casillas „sérthetetlensége” megkopott, a védelem – mely az elmúlt három világversenyen összesen kapott hatot, most két meccsen hetet – átjáróház, a középpálya motorja, Xavi kiöregedett, előre pedig szükség lesz egy megbízható csatárra is.

A spanyolok még Ausztrália ellen játszanak egyet Brazíliában, aztán mennek haza. Nem kétséges, hogy az utolsó csoportmeccsükön is mindent megtesznek majd a győzelemért egy olyan csapat ellen, mely megszorongatta a hollandokat is. Még egyszer – igaz, szinte tét nélkül – láthatjuk egy korszak legjobb csapatát. Szerintem felejthetetlen élmény lesz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.