Jószerivel emberemlékezet, de legalábbis tizenhét év után rendeznek kajak-kenu világbajnokságot Kovács Katalin nélkül, a londoni aranynégyesünkből Fazekas Krisztinát is az anyaság köti le, s nincs itt Moszkvában a gerincsérvvel műtött Janics Natasa sem. A sportág hazai erejét azonban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy válogatottunk az előjelek alapján jottányit sem gyengült.
Nem állíthatjuk, hogy Moszkva a kajak-kenu világbajnokság lázában ég, még az Aeroflot fedélzeti magazinjának augusztusi számában is kifelejtették a havi sportkínálatából, szemben például a hó végi, cseljabinszki cselgáncs-vb-vel, de még a lengyelországi férfiröplabda-vb-t sem hagyták ki. Mindenesetre olybá tűnik, az orosz főváros éves bontásban újból összehoz egy olimpiát, mint 1980-ban. Jövőre itt lesz a vívó-világbajnokság, tavaly itt volt az atlétikai vb, a Luzsnyiki stadionban, csak Misa mackó hiányzott, most pedig az alaposan kicsinosított, szó szerint csillogó-villogó krilatszkojei evezőspályán vagyunk. Amely emblematikus helyszín a magyar kajak-kenu sportban. Azután, hogy az 1972-es és az 1976-os ötkarikás játékokon is arany nélkül maradt a bombaerős csapatunk, a Foltán László, Vaskuti István kenukettős 500 méteren itt vetett véget a szűk esztendőknek. De gyaníthatóan az sem keveseknek égett be az agytekervényeibe, hogy csapatunk topfavoritja, Wichmann Tamás itt blokkolt le az 1000-es döntőben és tette le a lapátot – elmondása szerint azóta sem tudja, hogy mi történt vele.
Efféle talányoktól most megóvnánk magunkat, és az előfutamokkal csütörtökön kezdődő vb-n nem érnénk be egy, de két első hellyel sem, még az olimpiai számokban sem. Dacára annak, hogy a londoni női aranynégyesünkből Kovács Katalin és Fazekas Krisztina egyaránt kivált, a Dombi Rudolf, Kökény Roland kenukettes pedig már külön utakon jár. Tudniillik a mérleg másik serpenyőjébe jóval többet pakolhatunk. Kozák Danuta úgy áll rajthoz, hogy K–1 500-on ő az olimpiai, a vb- és Eb-címvédő is, regnáló világbajnok C–1 1000-en pekingi olimpiai bajnokunk, Vajda Attila, C–2 1000-en a Vasbányai Henrik, Mike Róbert alkotta egység, és persze női négyesünk is, amely a duisburgi vb-hez képest egy helyen változott: tavaly a Kozák Danuta, Szabó Gabriella, Vad Ninetta, Fazekas Krisztina összetételű hajó gyűjtötte be az aranyat, azóta Fazekas helyett Kárász Anna lapátol, hasonló nívón. A kvartett júliusban nyert a brandenburgi Eb-n, miként 500-on a Szabó Gabriella az Ausztráliából hazatalált Csipes Tamarával; s el ne feledjük, az Európa-bajnokságon Kozák megmérette magát 200-on is – ugyancsak olimpiai szám –, és ebben is csak a hátát látták a többiek. Az Eb-n Vasbányaiék is nyertek, Vajdát viszont itt meglepte régi nagy ellenfele, a német Sebastian Brendel. A Kökény–Dombi-kenyértörésből utóbbi jött ki rosszul a válogatón, mert új párjával, Boros Gergellyel csak 500-on indulhat, ami nincs az ötkarikás játékok műsorán, 1000-en Kökény és az U23-as világbajnok Hufnágel Tibor képviseli a színeinket. Moszkvában újra harcba száll a dobogóért az olimpiai ezüstérmes Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel négyesfogat, amely az Eb-n nem indult, tavaly pedig éppen csak lecsúszott a vb-dobogóról. Rajta kell tartanunk a szemünket a K–1 1000 méteren vb-harmadik Dombvári Bencén, 200-on pedig Dudás Miklóson is. Terjedelmi korlátok miatt részletekbe menően az olimpiai számokra szorítkoztunk, de ha tágítjuk a kört, a duisburgi vb komplett éremtablóján hét arannyal, öt ezüsttel és öt bronzzal hajszállal szorultunk a németek mögé (8-6-2), az Eb-n azonban már mi zártunk az élen (8-5-0).
„Ezek a számok kiugró teljesítményekről tanúskodnak, és a lehetőség Moszkvában is adva van a jó szereplésre. Lehet és kell is nagyot álmodni, mert a csapatunk képes megvalósítani ezeket az álmokat, ám az esélylatolgatást illetően maradjuk a realitások talaján. Az mondom, tíz érem esetén már jól teljesít a válogatott” – fogalmazott még az elutazás előtt a magyar szövetség honlapján erősen visszafogottan Storcz Botond vezetőedző.
S bár a színeloszlást nem részletezte, aligha négy ezüstről és hat bronzról álmodik.
